Fénygömb

Az apropója annak, hogy írok: ma este a meditációd (Értelem és érzelem) alatt előtüremkedett az ősmagom aranyló és sugárzó gömbje. Ilyen még nem fordult elő. Na, ekkor már nagyon fojtogatott a sírás a meghatottságtól, aztán ez a fénylő gömb középről elkezdett felfelé nyílni tölcsérben, én meg csak zokogtam, miközben hallgattam a szavaidat. És bevallom, hogy egy bizonyos ponttól már nem tudok visszaemlékezni, mert „elkábultam” kb. 10 percre, utána visszajöttem.

Az a furcsa, hogy ezt a tematikájú meditációt már többször hallgattam, de ilyen élményem soha nem volt, még nálad sem. Most is a hatása alatt vagyok! Rá is kerestem egy zenére, amiről úgy éreztem, hogy tökéletesen kifejezi ezt a lelki állapotot, azt a fénybeli emelkedést, amit éreztem.

Azt hiszem, hogy ez a szuperszenzitív vonatkozásom a zenéhez azért adatott meg felülről, mert a zene által tudom kifejezni a saját érzéseimet.

Nagyon hálásan köszönöm neked ezt a meditációt és minden tanítást!