Szeretném megosztani kalandos történetemet és az ebből való felépülésemet, ami egy nem mindennapi segítségnyújtásnak köszönhető. Először is köszönöm Sághy Enikőnek a fantasztikus tettét, hogy segített kilábalni abból a kilátástalanságomból, amit az elmém hozott létre, mint egy börtönt.
Börtönöm szűkre szabott cellája nagyon korlátozott, de csak addig, amíg fel nem ismertem, hogy ezt máshogy is lehet.
12 éves koromban kezdtem nyitni a drogok világára, mint az ismeretlen új csoda és varázs felé, ahol igazán otthon érezhetem magam érzelmileg és mentálisan egyaránt. Eleinte szép lassan indultam el a lejtőn, alkalmanként, csak laza marihuána fogyasztóként aposztrofáltam magam, majd ez nem sokkal később átfordult és beszivárgott a mindennapjaimba. Csodás élményekkel gazdagodtam érzelmileg, egészen a legnagyobb magasságokba vitt, majd, ha kezdett elmúlni a hatás, a legmélyebb depresszióba estem. 8 éven keresztül rabja voltam ennek a mókuskeréknek, a dohányzást már nem is említeném mindemellett.
Éreztem, nekem ennél erősebb az akaratom. Az érettségim napján, illetve, azon a napon, amikor Édesanyám elhagyta a családot, elhatároztam, hogy: itt és most örökre leteszem ezt a két függőségemet. Kitartottam három évig, annak ellenére, hogy a környezetemben mindenki dohányzott és drogozott, engem teljesen hidegen hagyott. Az első két hét volt kritikus, majd elmúlt a belül kielégítetlenül hagyott mardosó vágy.
Ezután jött egy fordulópont, és a barátok, a szórakozás-hegyek mellett elkezdtek vonzani a szintetikus drogok. Azt kell róluk tudni, hogy igen erős érzelmi kötődéssel járnak. Ha van, és jó, az olyan, mint egy anyai ölelés, de, ha nincs, az olyan, mint egy erőteljes atyai pofon. Amiket használtam: LSD, Extasy, Kokain, Metamfetamin, Gomba és ezeknek még különböző vegyületei. Egy ideig csak alkalmanként fogyasztottam, majd mindennapom részévé vált, főleg az Amfetamin fogyasztása. Ezt a szintetikus drogot Speednek is nevezik, a nevéből kiderül a hatása, egy pörgető szer és erős függőséget okoz. Ismerek olyan 30-40 éves embereket, akik még mindig használják napi szinten ezt az anyagot és nem tudnak megszabadulni a függőségüktől, talán mert nem is akarják igazán.
Velem ez másképp volt. Erőteljesen vágytam arra, hogy abbahagyjam, de a drog erősebbnek bizonyult és napokat fent voltam tőle. Majd rászoktam a nyugtatókra, altatókra. Ez odáig vezetett, hogy egy nap összeomlottam. A pörgetés, majd a nyugtatás kombinációja ezt okozta. Tehát bekerültem a zárt osztályra egyik napról a másikra. Körülbelül másfél hónapig kezeltek gyógyszeresen a pszichiátrián. Ezt én nem éltem meg fájdalmasan, mindig szépen leszedáltak, csak a pihenésre és az evésre kellett koncentrálnom. Aztán kiengedtek a nyílt osztályra két hétig, majd hazaengedtek.
Ekkor találtam rá Sághy Enikőre először, az internet segítségével. Megvettem az Egy s Ég című könyvét, valahogy ösztönösen éreztem, hogy a felépülésemhez szükségem lesz erre a könyvre.
Ezután, mivel nem szedtem az előírt gyógyszereimet, elkezdtem inni, így pótoltam a függőségemet valamilyen módon. Végül megint bekerültem a zárt osztályra. Éreztem, hogy nincs semmi gond, jó helyen vagyok, no para. Elkezdtem olvasni Enikő könyvét és a hat hét alatt ötször kiolvastam, átéreztem a mondanivalóját. Erős intuícióim lettek a hatására és elhatároztam, elmegyek egy egyéni kezelésre hozzá, ha kikerülök végre a kórházból. Megbeszéltük az időpontot egyik nap, vittem a kis könyvemet és tömören elmondtam, mi a helyzet. Nagyon hangulatos az otthona, belehelyezkedtem a térbe és csak hagytam, történjenek a dolgok. A fő vágyam az volt, hogy a lelkemből csírájában égessük ki a függőségekhez való viszonyomat. Egy laza meditációt, egy spirituális közvetítést képzeljetek el. Mondhatnám, látszólag nem történt semmi különös, de én mégis éreztem, hogy legbelül minden megváltozik. Egy hatásos módszert kaptam tőle, amit ajándéknak tekintek. Nem elemezgettem a módszerének részleteit, csupán élvezem a hatását, hogy már nincsen függőségem az élet egyetlen területén sem.
Köszönettel tartozom Enikőnek és szívből kívánom mindenkinek, ne csüggedjen, ha diszharmónia van esetleg az életében, mert csak ebből születhet meg az igazi harmónia. A poláris világ szépsége, hogy megvan mindennek az ellentéte és néha igenis el kell veszni egy kicsit, hogy Önmagára találhasson az ember.
Ajánlom a történetemet minden kedves elkeseredettnek, csüggedőnek, boldognak, boldogtalannak.
Hála és köszönet, Enikő!