Az „elvonulás” idején a Beavatás alatt történt velem valami. Tényleg tapasztaltam a Minden, számomra is nyitva álló lehetőségét!
Délelőtt folytattam a munkámat, a fordítást, melynek egészen a végén járok. Ekkor olyat tapasztaltam, amit eddig soha: Ahogy olvasom az idegen nyelvet, amit magyarra fordítok, szép magyar mondatok indulnak a fejemben, minden erőfeszítés nélkül. Semmi gondolkodás. Valahogy minden természetes. Igaz, ennek a könyvnek a szókincsét, stílusát már ismerem.
Úgy érzem, tényleg megnyílt valami új, most nem azt érzem, hogy valahol a „fejem fölött" fordítódik egyik nyelvről a másikra, hanem úgy olvasom az idegen nyelvet, mintha magyarul lenne. Átültetődik bennem, ennél jobban nem tudom kifejezni.
Nagyon-nagyon köszönöm, hogy vagy nekünk!
