Karmatartozásom

A minap a lányom olyan módon viselkedett az unokámmal, a saját lányával, amit nagyon nehezen tudtam tolerálni, azaz, egy szót sem szólni. Következő napra elment a hangom. Se lázam, se más egyéb tünet nem jött, csak ez. Tudtam, hogy a lányommal van összefüggésben, ezért megnéztem emelkedett rezgésszinten mélytudatban. Magam elé vettem a lányomat és kértem Felsőbb Énem, mutassa meg, milyen karma-tartozásunk van egymással.

Visszavitt a létközbe és ott láttam meg, éltem át, amit eddig nem tudtam, hogy mi ott kötöttünk egy egyezséget. Amit én szülői génkódon tartozásként hoztam, azt az erkölcstelen, számító szándékú, kurva életet, a lányom bevállalta, hogy megéli helyettem. A génkódon tovább adtam neki azokat az energiákat, amikkel képessé vált ezt átélni. Nekem pedig maradt volna a megbocsátó, elfogadó szeretet, a tolerancia, a tisztelet, a tapintat, amikkel segítenem kellett volna őt, hogy közös karmánkat megélje. Élettervemben az érzékenységemet tekintve egyértelmű volt, hogy ebben az életemben eljutok spirituális képességeim megnyílásához. Ehhez viszont meg kellett őriznem a lelkem tiszta fényét, hogy megmaradjak tisztán, minden tekintetben, ebben az életemben. Máshogy nem ment volna, mert elvérzek benne. Tehát a lányom a saját karmáján túl, az enyémet is teljesítette. Ahogy mindezt felismertem, elővettem a múltat és szembesültem azokkal az élethelyzetekkel, amikben nem voltam elfogadó, megbocsátó, amik a lelkiismeret hangján nyomták a lelkemet. Hiszen nem azt ígértem, hogy nem leszek toleráns, ítéletekkel sújtom őt, stb., hanem az egyetemes szeretettel van dolgom őt elfogadni. Mindent kioldottam és megköszöntem azt, amit értem tett! Micsoda felszabadultság, szabadság nyílt meg, áramlott a fény, a hitem, hogy mindent mi kérünk, minden minket erősít, javít, „csak” el kell jutni fejlődésünkben oda, hogy legyen igényünk a valós ok kiderítésére, ahonnan erednek a felszíni történések.

Óriási a különbség a lelkemben, ahogy elfogadón tekintek a lányomra mindazokért, amiken átment. Köszönöm az erőt Istenem!