Enikő CD-i és hanganyagai közül a „Tudatosság” a kedvencem. Utána „Milyen ok rejlik a szexuális problémák hátterében?” című a következő.
Amikor nincs konkrét témám, de tudatosul bennem, hogy foglalkoznom kell az önismerettel, hogy a felvett árnyék-én tulajdonságaimat levetkőzzem, azaz, az alkímiával új teremtő erőre alakítsam, szinte mindig ehhez a hanganyaghoz fordulok. Nagyon sok árnyék-én tulajdonságomra ébredtem rá akár akaratlanul is, ezen oldások alkalmával. Ilyenkor csak hagyom, hogy a hangfelvétel menjen és beengedem magam a Felsőbb Énem által mutatott képi világba, átélve azokat az érzéseket, amik lelkem magjában nyílnak meg. Emelkedett rezgésszinten a lélekmag sugallatai, amik akár szavakban is megnyilvánulnak, úgy vannak összerakva, hogy konkrét téma nélkül is megmutatják, mik azok az árnyék-én tulajdonságok, amikkel Felsőbb Énemmel aznap dolgozni érdemes.
„Kegyelem” – közel egy év kellett hozzá, hogy megérezzem, mit is jelent e szó energetikája és a mögötte megbúvó állapot.
Egy évvel ezelőtt Boglárka megkérdezte tőlem: „Te szoktál néha megkegyelmezni magadnak?”
„Ééén???? Azt sem tudom, mi az!” – válaszoltam.
„Adj néha kegyelmet magadnak!” – kérte tőlem. Nem értettem miről beszél.
Visszagondolva a mögöttem lévő évekre, tényleg nem tudtam, mi a kegyelem. Hajtottam, zakatoltam folyamatosan. Ha nem a gondolataim kergették egymást a fejemben, akkor a testemet kínoztam, hol sportoló-szintű edzésekkel és edzés mennyiségekkel (eredmény az ízületek kopása, állandó fizikai fáradtság), hol fantasztikus diétákkal (nulla eredménnyel), hol pedig a másoknak való megfelelni akarás miatti maximalizmussal. Mindegy mivel, csak el legyek foglalva, hogy egy nyugodt percem se legyen, mert amikor nem volt pörgés, nem volt gondolat, megállt az élet és unatkoztam–nem találtam a helyem. Nem tudom, mi értelme volt ennek és vajon jó volt-e valamire, de így éltem.
Napjainkban, az egyik reggel a „Tudatosság” című meditációt hallgatva, a KEGYELEM szó valós jelentésén kezdett el dolgozni a Felsőbb Énem:
Láttam, amint rabszolga-fejvadászként őrült ámokfutásba kezdtem: a szökött rabszolgákat előkerítettem és példát statuálva a rabszolgák előtt, kegyetlen kínzások után, máglyán égettem el a szökött néger férfiakat. Élveztem a szenvedésüket és a halálukat. Ennek a borzalomnak az oka, eredője, egy férfi volt: szerelmes fiatal lányként hagyott el életem nagy szerelme, emiatt kezdtem apám mintájára én is a szökött rabszolgákat felhajtani. Rajtuk éltem ki minden szívbéli fájdalmamat, a kegyetlenségemet. Szenvedésük okozta az örömömet és elégedettségemet. (Most látom csak a párhuzamot, hogy ez a helyzet mostani életemre is jellemző volt: a szerelmi kudarcom után ismét az édesapám által működtetett szakmát folytattam, aminek az alapjait ő rakta le. De a mostani életemben, a szabad döntés lehetőségével éltem és váltottam! Igaz, akkor még nem tudatosan…)
Mélytudat szinten a rezgésszintemet emelve visszaléptem az előző életembe és az akkori fiatal énemet összekapcsoltam a Nap feltétel nélküli szeretet aranyszálával és a Föld félelmet megváltó energiájával, a magentával. Ugyanezt megtettem a férfivel is, aki elhagyott hajdan. Nem néztem meg a valós okát, miért szakított velem, csak hagytam, hogy körbejárjon minket a feltétel nélküli szeretet energiája.
A történetünk így sem alakult másként, ő elment, de én az egyetemes szeretet három aspektusán: meg tudtam neki bocsájtani, el tudtam engedni és el tudtam fogadni a döntését. Mivel nem mentem a dolgok legmélyére, nem derítettem ki az eredő okot, ezért maradt még a szívemben fájdalom, de ez már nem a gyilkos, pusztító, bosszúálló fájdalom volt. Pár év elteltével, miután szerelmi bánatom elmúlt, találkoztam azzal a férfivel, akihez feleségül mentem. Szép életünk volt. Rabszolgák ugyan maradtak körülöttünk, de kegyetlenkedésnek nyoma sem volt!
Amit az előző életemből élet-esszenciaként kaptam, az a feltétel nélküli szeretetben lévő gyöngédség hatalmas ereje, amit végre megéreztem!
Ebből a gyengéd, ámde óriási erőből merítve tudtam megkegyelmezni magamnak és másoknak.
K.
