A Teremtő Önismeret technikáját alkalmazva leültem meditálni. Amint a feltétel nélküli szeretet aranyát, s a félelmet megváltó magentát bekapcsoltam ősvalómba, kértem Felsőbb Énemet, mutassa meg, ki vagyok én.
Kis idő múlva az agyamat láttam belülről. Pontosabban azoknak az idegi impulzusoknak a folyamatát, amelyek létrejönnek az agyi kommunikáció folyamata közben. Mintha valami hosszúkás fénysor villanna fel meghatározott sorrendben, de az egyes izzóknak a vége szerteágazó. Külön érzékeltem, amikor a jobb és a bal oldali agyfélteke kommunikált egymással és máshogyan érzékeltem a mozgás vagy érzékszervi impulzusokat.
Aztán a fizikai szívemben voltam. Láttam és éreztem, amint a szívem pumpálja a vért, de közben én voltam a vér. Érdekes volt megtapasztalni, hogyan folyok az ereimben. Áramlás, szívás, pumpálás.
Majd a csontszöveteimet láttam. Én voltam a csontszövet. Szövevényes, zegzugos szerteágazó valami, amely lélegzik és egyáltalán nem olyan szilárd, mint eddig gondoltam róla. Érzékeltem az agyamból érkező impulzust – mozgás következik. Önkéntelenül megmozdítottam a kezemet, de nagyon meglepődtem, mert a mozdulatnak hangja volt. Óvatos mozdulatokkal játszani kezdtem a kezemmel, hogy jobban érzékeljem a hangokat. Szétnyitom, összetolom: – ííííííí – óóóó – íííííí – óóóó. Aztán egy fényrobbanás. Nem érzékelek semmit. Csend és üresség.
Néhány perc múlva egy fának a gyökerében éreztem magam. A szállítószöveteken haladtam felfelé. Érdekes volt érezni, ahogyan szívja fel a nedvességet mint energiát, hogyan tágulnak és szűkülnek a pórusok az időjárás hatására.
„Hideg következik, szűkülünk.” Ilyenkor lelassul a belső mozgás és energiaáramlás.
„Süt a nap, tágulunk, kitárulkozunk. Esik az eső, tágulunk, felszívjuk a nedvességet, fotoszintetizálunk.” A kommunikáció folyton-folyvást zajlik. Ekkor az jutott eszembe, a fák miért hullatják le ősszel a levelüket, hiszen télen be is takarhatnák az ágaikat vele.
Ekkor megszólalt egy hang: „Kell az energia a megújuláshoz.”
Ismét egy fényrobbanás és üresség. Kis idő múlva egy vízcseppként a tengerbe pottyantam. Eggyé váltam a tengerrel. Folytam, hullámoztam, áradtam korlátok és határok nélkül. Érzékeltem a bennem élő lények energiarezgéseit. Érzékeltem, amikor jól érzik magukat és azt is, amikor nem. Amikor szennyezett, piszkos vagyok, mint víz, sűrűbb a tömegem, kevesebb az oxigén és a bennem élő állatok és növények elektromos impulzusa is zavaros. Érzékeltem, hogyan tájékozódnak a halak a mágneses energiavonalak mentén. Éreztem, hogyan kommunikálnak egymással, hogyan továbbítanak jeleket egymásnak.
Megint fényrobbanás, és kint vagyok az Univerzumban. Körülöttem a nagy semmi. Ebben a nagy semmiben, emberek kezdenek gyülekezni körém. Kör alakban lebegünk az Űrben. Lassan kirajzolódik a Föld bolygó. Élő, lüktető, változó energia. A Föld középpontját, az ősmagmát látjuk. Forró, fortyogó, felfoghatatlan energia. Majd a Föld belső kérgein, rétegein haladva lépésről lépésre látjuk a benne létező életet. Az energiaáramlást, a lüktetést, a meghatározott rend szerinti változást és megújulást. Hogy mindennek megvan az elrendeltetett ideje, hogy semmi sem állandó, minden változik. Láttuk a földkérgek mozgását, láttuk a földrészek átalakulását, szétcsúszását, vagy éppen összetornyosulását. Láttuk az időjárás változását, átalakulását. A széláramlatok mozgását, irányváltoztatását. Mind, mind, elrendeltetett helyen, időben és elrendeltetett módon történt.
Szavakkal nem tudom leírni és nem tudom visszaadni ennek a megtapasztalásnak az érzését és energiáját.
Ekkor megszólalt egy hang: „KI VAGYOK ÉN ?” És jött a válasz is:
„A megfigyelő, a szemlélő. Attól függ, milyen tudatszinten vagy, milyen szemszögből kérdezel. Ha jól figyeltél, láthattad, hogy minden az Életről szól. Minden él és élni akar. Ha faként vagy jelen az élet áramlásában, akkor az a dolgod, hogy faként éld az életed. Ily módon kell megragadnod minden lehetőséget, hogy az életet magadban minél tovább éltesd!
A tengerben lévő élőlényeknek is az a dolguk, hogy minél tovább fenntartsák az életet.
A Föld bolygó is él és létezik. Neki bolygóként az a dolga, hogy önálló entitásként fenntartsa önmagát és életben tartsa a rajta és benne élő lényeket.
Az, hogy ki vagy Te, nézőpont kérdése. Te emberi lényként, az adott készségi szinted szerint érzékeled a világot. Hogy mikor, mit fogsz fel ebből, az azon múlik, mennyire vagy képes változni. Ahogyan változol, úgy fejlődsz. Fejlődésedben eljuthatsz oda, hogy a körülötted lévőket EGYSÉGKÉNT tudod érzékelni, mint EGYETEMES ENERGIÁT."
Eltartott egy jó ideig, mire visszatértem ebből az energiatérből a fizikai síkra. Abban biztos vagyok, hogy még napok múlva is ezt a belső tanítást fogom értelmezni.
Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen csodálatos tanításban részesülhettem, áldás és köszönet mindenért!
