Rá kellett látnom, hogy az utóbbi időben lelketlenné vált az egész életem. Mindent türelmetlenül, egom erejéből átélés nélkül, hirtelen oldottam meg, gyorsan végeztem, amit a környezetem már nehezen tolerált. Estek ki a kezemből a tárgyak, törtek össze, mutatva a bennem lévő érzelemmentességet. Elhatároztam, meditációban megnézem, honnan ered, mi az ok, ami idejuttatott.
Az évek folyamán sokat „dolgoztam” már magamon, hogy feltérképezzem a múltban átélt élethelyzeteket, hiszen gyermekként Szüleim által sok megaláztatás ért.
Nővérem és köztem másfél év korkülönbség volt. Egészen pici korunktól fogva mindig mindent együtt csináltunk, de azt éreztem mellette, hogy az árnyékában éltem. Kisiskolás korunktól kezdve Szüleink sok-sok különbséget tettek köztünk. Nővérem úgy volt beállítva, hogy ő a nagyon eszes, okos, akit érdemes tovább iskoláztatni, képezni. Nagyon nagy elvárásokat támasztottak Vele szemben. Engem nem taníttattak a kötelező tanulmányokon túl, ezért mindig úgy éreztem, hogy velem valami baj lehet. A Szüleim többször kihangsúlyozták, hogy nem kell egyetemre mennem, elég lesz a közepes osztályzat is, mert észből nem sokat osztottak nekem.
Rettenetes kishitűség alakult ki bennem, ezt tetézte az, amikor beléptünk abba a korba a Testvéremmel, amikor a fiúk elkezdtek érdeklődni irántunk. Nővéremet körbe rajongta az összes fiú, ami tovább növelte a kishitűségemet. Bár érdeklődtek irántam is, de már akkor annyira torz kép alakult ki sajátmagamról, azt hittem, ezekkel a fiúkkal nagy gond lehet, ha velem szeretnének ismerkedni.
Hogy túléljem a Szüleim ítéleteit, sértő megjegyzéseiket, fokozatosan lezártam az érzéseimet, érzéketlenné váltam. Ez lett az egom túlélőprogramja. Természetesen fogalmam sem volt erről, éltem bele a semmibe, kergettem a látszat adta valótlant, kényelmesen úszva az árral. Igen ám, de ahogy haladtak az évek velem, egyre inkább kiégettnek éreztem magam és tudtam valami nincs rendben velem, bennem. Így találtam rá a Teremtő Önismeretre.
Nos, eljutottam végre oda, hogy felismertem érzelmeim hiányát, lelketlenségemet. A Teremtő Önismeret módszerrel felemeltem rezgésszintemet és megkértem Felsőbb Énemet, mutassa meg, hol van az eredője a bennem kialakult érzéketlenségnek. Emelkedett rezgésszinten ráláttam arra, hogy a fogantatásom egy nagyon erős kéj energetikán történt, amit természetszerűen magamban hordoztam, mint ennek az energiának a lenyomatát. A korábbi meditációim alkalmával már volt módom felismerni az előző életekből hozott kéj minőséget. Az is egyértelművé vált számomra, hogy ebben az életemben ezzel a kéj energiával már nem tapasztalhatok többet, most van lehetőségem átalakítani teremtő erővé, spirituális képességgé. Óriási felismerés volt nekem, hogy a kéj ilyen erővel ne tudjon felszínre törni, szükség volt a fizikai síkon olyan élethelyzetek megélésére, amik gátlásossá tesznek. Tehát megértettem, hogy a szüleim kegyetlennek tűnő viselkedése arra szolgált, hogy a bennem lévő fényt megőrizhessem, a gátlásosság, kishitűség révén visszahúzódóvá váljak és amíg az életemben a sok-sok tapasztalatot meg nem szerzem, addig lezárva őrizhessem magamban ezt az erőt. Ha a kishitűség és az érzéketlenség túlélőprogramjával nem zártam volna le a lelkemet, a kéj fonalán szétégettem volna magamat és ebben az életemben nem lenne lehetőségem kamatoztatni az isteni vénán hozott tehetségemet.
Nővéremmel kapcsolatban is ráláttam arra, hogy szüleimhez hasonlóan valójában ő is a fényem védőpajzsának kialakítását szolgálta, hogy minél gyorsabban kialakulhasson bennem a kishitűség érzése. Ezzel az utolsó puzzle-darabbal helyre került bennem a családom viselkedése. Nagyon hálás vagyok mindannyijuknak, hogy tudtak oly módon szeretni és végig csinálni velem mindazt a sok élethelyzetet, hogy megőrizhettem a jelen időkig a fényemet. Ennek köszönhetően most megnyílhatott bennem a tehetségem és azzá lehetek, aki valójában vagyok.
Hálás köszönet minden résztvevőnek!
V.
