Nagy hatással van rám a „Kristálytál, Nagy gong, Tibeti tál" hangmeditáció, minden reggel hallgatom és rendkívüli dolgokat élek meg. Érezhető, ahogy minden sejtemből lassan távoznak a régi letapadások, fizikai fájdalmak. Az életem, mint egy folyamatos film – nem kronológiai sorrendben – pereg le előttem, jönnek elő az emlékeim. Dolgozom magamon, hálát adva a Teremtőnek a nyugdíjas éveimért, hogy van időm arra, amire tiszta szívemből vágyom: megbocsássak, elengedjek, elfogadjak és hogy ebben a szellemben éljem a 2017-es évet.
A legutóbbi „utazásom” élményét szeretném ismét megosztani Veled, döbbenetes dolgot éltem meg:
„Nagyon picike vagyok, sötétség, félelem és remegés vesz körül. Én is nagyon félek. Egyszer csak azt érzem, hallom, hogy a felnőttek beszélnek, de kívül! Mintha Apukám és Anyukám lenne, meg még egy Hölgy. Látok egy fehér folyosót, érzem, hogy nagy a várakozás, egyre nő a félelem. Egyszer csak lassan minden megnyugszik körülöttem. Én is lenyugszom.”
Másnap elmeséltem Anyukámnak ezt az élményemet, Ő pedig el kezdett mesélni:
„Kislányom, nagyon nagy szegénység volt, 1945. Volt már egy fiunk és az Édesapád nem akart még egy gyereket. Elmentünk a kórházba abortuszra, de elhívtam erősítésnek Édesapád Nővérét, hogy az utolsó pillanatban ketten talán jobban meg tudjuk győzni Édesapádat, hogy megszülhesselek. Ez végül is olyan jól sikerült, hogy mire az orvos megérkezett, mi már elmentünk. Apukád pár napig még morgott, de aztán megbékélt.”
„És TE ezt soha nem mesélted el nekem, Mami!” – mondtam.
„Nem, mert olyan nagyon szeretted Apukádat, nem akartam, hogy ezt tudd.”
Gondolhatod Enikő, mit éreztem, földbe gyökerezett a lábam! És tudod mit mondott még?:
„Azzal háláltad meg, hogy egy csöpp fájdalmam sem volt a születésednél és azzal, hogy most TE vagy mellettem az életem végén. Akkor arra kértem a jó Istent, ha egyszer gyermeket szülsz, Te is ilyen könnyen, fájdalom nélkül szülhessed meg!”
Hát ez DÖBBENET! Na, akkor most van mit megbocsátanom magamnak, amit Vele szemben működtettem igazságtalanságokat, ítéleteket, hálátlanságot…
Enikő, boldogság tölt el, hogy aki Téged megtalál és bizalommal nyílik feléd, milyen gyökeresen megváltozik, átalakul az élete. Végtelen szeretettel és hálával gondolok mindig Rád, hogy Te odafenn azt az utat választottad, hogy akit a TEREMTŐ Hozzád irányít, segíted a félelmeitől megszabadulni, még akkor is, ha olyan kemény utat kellett bejárnod. Hiszen mint egy kommandós kiképzés, úgy kaptad évekig éjjel-nappal a tanításokat.
Ennél nemesebb feladata itt a Földön embernek nem is lehet.
Nagy szeretettel és hálával ölellek: Éva