A szokásos mély, szembesülésről, blokkoldásról szóló önismereti munka helyett ezúttal egy olyan élményemet szeretném elmondani a Teremtő Önismeretről, amikor egy egyszerű hétköznapi élethelyzetben volt a módszer segítségemre.
A szomszédos megyeszékhelyen ritkán járok, ezért nem igazán ismerem. Ha a városban új helyre kell mennem, GPS-t használok, amire a már ismert néhány célpontnál nincs szükség. Éppen egy ilyen, már ismert helyre mentem a már ismert útvonalon, amikor kiderült, hogy az egyik kereszteződés le van zárva. Új útvonalon kellett tovább mennem, de a forgalom kellős közepén nem volt lehetőségem bekapcsolni a GPS-t. Régen pánikszerűen próbáltam volna nézni az utcanév táblákat és épületeket, hátha valahogy kiderül, hol vagyok és merre van a jó irány.
Most úgy döntöttem, nem engedek teret a kétségbeesésnek, inkább felemelem a rezgésszintem. Három mély levegőt vettem, figyelmem ősvalómra fókuszálva, és éreztem, ahogy megérkezem az egypontomba. Megkértem Felsőbb Énem, vezessen engem oda, ahova el kell jutnom. Átadtam az irányítást. Nem akartam semmit, nem gondolkodtam, csak hagyatkoztam. Semmi mást nem uraltam, csak az autót. Minden lámpánál az érzést követtem, ami megsúgta, hogy egyenesen menjek-e, vagy valamelyik irányba kanyarodjak. A kormányon levő kezeim pedig engedelmeskedtek. Nem is néztem, hogy ismerős-e a környék, merre lehetek, egyszerűen nem volt fontos.
Egyszer a tekintetem mintha rászegeződött volna egy feliratra. Ezt a feliratot azonnal felismertem, ugyanis azon az épületen volt, ahova el kellett jutnom. Egy saroknyira voltam tőle… Fantasztikus élmény volt megtapasztalni, milyen lélekből vezetni, hagyni, hogy az legyen a vezető, aki az elmémnél sokkal bölcsebb, akire jó rábízni magam.