Az általános iskolában volt egy osztálytársam, jóképű, jómódú, jó fej, minden lány odáig volt érte. Tudtam, hogy milyen, hogy megszerzi és eldobja a lányokat. Tudtam, hogy velem is ezt csinálná, ha szóba állnék vele. Nem is álltam vele szóba sokáig. De valahogy egy szórakozóhelyen összetalálkoztunk, nagyon kedves volt, szépeket mondott és elhittem, hogy velem biztos máshogy fog bánni. Odadobtam magam neki, mint egy rongyot, természetesen velem sem bánt máshogy… Ez volt az első élményem férfival. A meditáció során szépen ki tudtam oldani a mélytudatba elrejtett fájdalmakat, felülírtam az élményt a szerelem érzésére. De közben azt is érzem, hogy nem tudom még megbocsátani magamnak, hogy ilyeneket tettem magammal, a mai eszemmel jöttem rá, hogy mennyire nem tiszteltem akkor magam.
Ez a meditáció rávilágított arra, hogy a férfiak, akik ezt követően az életemben voltak, beleértve a volt férjemet is, mivel ennyire nem tiszteltem magam és a női minőségemet, bánhattak úgy velem, ahogy bántak. Tükröt tartottak, hogy tanuljak.
A másik élményem, amikor mindenkit sorba vettél és mondtad, hogy mit üzen a Teremtő, nekem azt mondtad, hogy engedjem el végre ezt a szenvedő énemet, forduljak 180 fokot és teljesen megváltozik az életem.
Azt éreztem utána, mintha egy nagy porszívóval az agyamból, felülről valami kiszívja az összes negatív dolgot, amit magamról gondoltam. Utána azt éreztem, hogy zsibbad a torok csakrám környéke és az állam, majd az arcom kezdett el égni, bizsergett, mintha valami forró törölközővel beterítettem volna.
Jött a felismerés: egyáltalán nem mondta nekem soha senki, hogy vergődnöm, szenvednem kell, hogy sajnálnom kell magam, hogy félnem kell az emberektől, hogy alacsonyabb rendű vagyok mindenkinél és szégyellnem kell magamat mások előtt! Megéltem, hogy egy csodálatos teremtett lény vagyok, senki nem akar nekem rosszat, senki nem akarja, hogy rosszul érezzem magam a bőrömben, senki kedvéért nem kell gyötörnöm magam. Azt kapom vissza az emberektől, amit tükrözök feléjük magamból. Ha én ezt mutatom nekik magamból, akkor nem fognak szeretni tisztelni, ha szeretet energiát adok mindenkinek, akkor azt tükrözik vissza. Nem az a feladatom, hogy ezt a viselkedésmintát, rögződést működtessem, hanem hogy felülemelkedjek rajtuk és meglássam ki vagyok valójában, mik az értékeim, mi a valódi feladatom, törődjek magammal, szeressem magam. Rátaláljak a valódi feladatomra. Ez után olyan öröm és béke volt a lelkemben amit még nem éreztem! Úgy érzem, hogy tágult a lelkem fénye és árad belőlem. Egyszerűen a boldogság vagyok és a tisztelet magam felé. Azt is észrevettem magamon, hogy nem tudok azóta olyan dologra igent mondani, ami nem jó nekem vagy csak a másik kedvéért csináltam volna. Régen nem mertem őszinte lenni, vagy nem tiszteltem eléggé magam. Most nem engedi valami bennem, hogy ezt csináljam, ki kell mondanom őszintén, hogy mit szeretnék.
Mostanában csodálatos meditatív élményekben volt részem. Bár a meditációnak vége lett, de valami vitt magával tovább, mint már máskor is, úgy éreztem, hogy kinövök ebből a testből vagy kiemelkedek egy nagyon magas rezgésszintre és olyan hatalmasra nőttem, hogy ráláttam az egész bolygóra, egy átlátszó testű lény voltam, akinek neonkék erei csak úgy világítottak és az egész Földnek adtam a szeretet energiát. Aztán valami a jobb kezemet a lélekmagomhoz emelte, csak úgy áradt az energia, nagyon jó érzés volt, mintha ezzel még jobban emelkedett volna a rezgés, hatalmas boldogságot, szabadságot éreztem, aztán a torok csakrám felé vitte a kezem, mintha valami láthatatlan páncél bomlott volna le ezáltal, bizsergést és hatalmas energiaáramlást éreztem.
G.