Egy évvel ezelőtt nagyon jó lehetőségem volt lovat vásárolni, megjött meditációban, hogy meg kellene vennem, de az elmémmel lebeszéltem magam róla, mert hogy a tartása drága lenne. (Ekkor még nagyon nem értékeltem magam.)
Három hónapja elkezdett fájni a csuklóm. Mélytudaton magam elé vettem és megkértem Felsőbb Énem, mutassa meg, miért fáj: csuk=zár, ló=lovam. Tehát megmutatta, hogy elzárom magamtól az öröm, a boldogság és a szabadság érzésének a megtestesülését, a lovat, ami számomra ezeket az érzéseket jelenti.
Majd az is kiderült, hogy a csuklómban lévő ízületi fájdalmat a fogamban lévő gyulladás okozta, s le kell venni az egyik fogamról a koronát. Míg a foggyökér kezelésen ültem, mélytudatban megnéztem, hogy a gyökereimre, azaz édesanyám és édesapám valóságára, az ő fénytulajdonságaikra kell TUDATOSAN fókuszálnom, ami az apai ágon az öröm és a boldogság, az anyai ágon a puha, finom szeretet. Hiába éreztem már meg, tudatosítanom kell magamban: ne feledkezzem meg erről egy pillanatra sem! Újra rá kellett látnom, hogy nem vádolhatom őket az árnyék-én tulajdonságaikért, amiket tőlük örököltem. Fizikai síkon a fogkorona levétele a gőg, a hatalom és a kivagyiság árnyéktulajdonságaimnak újabb körben való széttörését, letételét jelezte/jelentette.
Elindultam a hozzám illő ló megkeresésére, s mikor már az egyik lovat kiválasztottam, s megvételre került a sor, az állatorvos az egészségügyi vizsgálat alapján nem ajánlotta őt, meghiúsult az üzlet. Magam elé vettem mélytudaton magamat, s megkérdeztem Felsőbb Énem, mit tükröz számomra ez a ló, mi az, ami nem egészséges bennem? Mi az akadálya, hogy megtaláljam az igazi lovam? Egy fémsodrony feküdt keresztbe a lóhoz vezető úton, ami érzésben édesapám fénytulajdonságával (az örömmel) szembeni ellenállásomat mutatta. Édesapámat magam elé vettem és megéreztem, hogy mi fájt neki a váláskor, mit érzett, így újra megbocsátottam és elfogadtam, hogy elhagyott minket. Ekkor megnyílt bennem az empátia, a megértés érzése. Ezek után a ló-kérdést aranytálcára helyeztem, hogy legyen meg a bennem élő Teremtő akarata!
Női csoporton te is elmondtad, hogy a sodrony kapcsán nézzem meg az ellenállásom, mert ez akadályozza a bennem lévő öröm és boldogság érzésének a megélését. Akkor ott újnak tűnt a dolog, de két napra jöttem rá, hogy pontosan ezt a választ kaptam meg én is korábban, de elfelejtettem. Egóm olyan erősen ellenáll a fénynek, hogy még amire rájövök, azt is elfelejtteti velem.
Említetted, hogy a nyákosságot is nézzem meg ősvalómban. Intenzív belső munka kezdődött, nagyon tudatosan figyeltem magam, néztem az elcsúszásaimat, hol és miben nem vagyok egyértelmű, hol nem vállalom fel magam, hol felelek meg másnak, hol mondom azt, amit más hallani szeretne, csak hogy „szeressen”. Sikerült egyre kisebb elcsúszásaimat, hazugságaimat is elcsípnem, szembesültem velük, megnéztem melyik árnyék-én tulajdonságomból ered (kishitűség, gőg, hatalom, hazugság, hogy nem vagyok szerethető, szegény-én és szenvedni akarás) és alkímiáztam; ebben nagyon sokat segített, hogy rengetegszer meghallgathattam az „A-ból B-be a legrövidebb út…, avagy mi az őszinteség?” című előadásod, meditációd.
Eljutottam oda, hogy egy második lovat leelőlegeztem, de ahogy a papírokat elkezdtük írni, elhatalmasodott bennem egy rossz érzés, hiába próbáltam szálazni, hogy mi az, nem jöttem rá. Felmerült bennem, hogy talán megint az örömöt vágom el magamtól? Itt ülök, lesz egy lovam, amire egész életemben vágytam és nem örülök. Az éjszaka folyamán egyre erősödtek a negatív érzéseim, emelkedett rezgésszinten Felsőbb Énem segítségét kértem. Magam elé vettem a két utat, a két alternatívát, az első út mutatta, hogy ő az én lovam a második, hogy nem. A két utat megjárva egyértelműen megjött a lelkemben a válasz, hogy nem az én lovam, nem lennék boldog vele (racionális ésszel meg akartam érteni a miértet, de végül elengedtem). Visszamondtam az állatorvost, elvesztettem a foglalót. Senki nem értette körülöttem, hogy miért lépek vissza, hiszen észérvekkel (jó ár, jó vétel) „érthetetlen” a döntésem. De amikor nemet mondtam, megkönnyebbült a lelkem.
Feltettem a kérdést Felsőbb Énemnek, egyáltalán itt van az ideje, hogy saját lovam legyen? A válasz egyértelműen igen volt.
Másnap reggel megnéztük az utolsó előtti lovat, ami maradt a listán és minden kétség nélkül megéreztem, hogy ő az én társam! Méretben, tudásban, természetben, a leginkább hozzám illőt találtam meg. De hátra volt az egész-ség-ügyi vizsgálat. Éreztem, még dolgoznom kell magamon és megint mélytudatra mentem. Az arany-magenta összekapcsolásával többször rezgésszintet emeltem és felviláglott, hogy haragszom magamra, dacolok, ellenállok az Életnek, s kiderült, bűntudatom van, hogy élek. Mivel Édesanyámnak előttem volt egy terhessége, ahol a 4 hónapos fiú magzatot elveszítette, mindig azt mondták a szüleim, ha ő megszületik, akkor én nem születek meg. A bűntudatom az volt, hogy én élni tudjak egy magzat halt meg értem. Magas rezgésszinten ráláttam, megéreztem, hogy nem kell büntetnem magam, nem kell megbocsátani magamnak, mert nincs miért! A fiú magzat szabad döntése volt, hogy hova születik le. Ő változtatta meg a döntését, hogy végül nem a szüleimhez jött. Én igent mondtam és megkaptam az életet, a hitet és az erőt. Hálát és köszönetet éreztem, hogy élhetek! Tudtam, hogy mindezt nagyon tudatosítanom kell, mivel ez a felismerés sem most nyílt meg először nekem!
Végül megvolt az állatorvosi vizsgálat is, majd 2 napon belül meg is érkezett hozzánk a lovam.
Hálásan köszönöm Neked Enikő a „figyelmeztetéseidet”, a módszert, az embereket, a barátokat, akiket a Teremtő Önismeret módszer révén megismerhettem!!
Nagyon köszönök mindent!