Az elmúlt évek önismereti útján világossá vált számomra, hogy a szerelmet összetévesztettem a kéjjel, amire valaha egy családot építettem, majd kényszeresen ragaszkodtam a szent család képéhez, amit foggal-körömmel próbáltam megtartani a Párommal együtt töltött évek alatt. Igaz, már a kapcsolatom elején többször felhívták a figyelmemet, hogy a Partnerem nem az elrendeltetett társam, de nem törődtem a figyelmeztetésekkel és a megannyi intő jellel sem. Ennek következménye a sok-sok fájdalom, ami egyben önismereti út lett.
Az elmúlt hetekben felfigyeltem arra, hogy az őszinteségemmel nagyot léptem előre, s máris megjött a jel, hogy nézzem meg, milyen energiák húzódtak meg bennem, amikor gyermeket vállaltam és ezzel családot alapítottam.
A Teremtő Önismeret segítségével felemeltem a rezgésszintemet, Felsőbb Énem rögtön bevetítette Anyukámat és Nagymamámat, fogtuk egymás kezét, néztem az életüket és ennek szálán a mi összekapcsolódásunkat:
Anyai ágon a Nagymamámnak tetszett egy nős férfi, akivel együtt szolgált Budapesten. A Nagymamám tudta, hogy családja van vidéken, de ezt átlépve szerelmi viszonyt folytatott Vele, amiben megfogant az Édesanyám. A Nagymamám a gyermekkel szerette volna magához láncolni a férfit, de Ő nem hagyta ott a családját értük. Nagymamám emiatt csalódott és mérges volt, majd megátkozta Szerelmét, a vérszerinti Nagyapámat.
Ezzel az átokkal nagy karmát vett fel, amit évekkel később kapott vissza óriási szenvedéssel és fájdalommal: meg kellett élnie a titkos kapcsolatából megszületett Lánya és annak gyermeke, az Unokája halálát is. Élete utolsó 15 évét magányosan egy nyugdíjasotthonban töltötte.
Édesanyám hasonló módon „fogta meg” Édesapámat. Három hónap ismeretség után Édesanyám teherbe esett a Nővéremmel, így Apukám sietve feleségül vette Anyukámat. Anyukám célja ugyanaz volt, mint a Nagymamámnak, hogy megszerezze a férfit magának. Nem sokkal Testvérem születése után én is megérkeztem. Ezek után Anyukám női minőségében elhidegült Apukámtól, aki viszont szerette volna visszakapni imádott nejét.
Ebben a hatalmi drámában Nővérem lett a „bűnbak”, aki „elvette” Édesapámtól Édesanyámat. Rajta csapódott le minden. Anyukám érezte, hogy a Nővérem azért kap annyi lelki- és fizikai ütleget, mert Apukám Őt hibáztatja Édesanyám elhidegüléséért, de nem tett semmit a Testvérem védelmében. Apukám és Anyukám a sok veszekedésben folyamatosan ölték egymást. A Nővérem a jobb élet reményében új életet szeretett volna kezdeni külföldön. Elutazása után nem sokkal halálos balesetet szenvedett. Anyukámnak iszonyatos bűntudata volt emiatt, nem tudta a Nővérem halálát feldolgozni és önkezével véget vetett az életének, itt hagyva minket a húgommal.
Ahogy átéreztem Nagymamám és Anyukám szándékokkal teli döntéseit, azt éreztem, hogy egyre lejjebb és lejjebb csúszom. Egyre jobban feszített az ősvalóm, majd megérkeztem ahhoz a ponthoz, ahol szembesülnöm kellett azzal az energiával, amiből én alapítottam családot: a kéj mindent felülírt a párkapcsolatomban! De én a vakhittel hinni akartam, hogy ez a szerelem, ezért becsuktam a szemem és befogtam a fülem! Azt akartam érezni, hogy végre szeret valaki, azt gondoltam, hogy megtaláltam a páromat, az emberemet. Ezt az érzést akartam megtartani, ezért szültem gyermeket, hogy a család kötelékében magamhoz láncoljam a Párom. Ezzel bebiztosítottam magamnak a „szerelem érzését”, vagyis a kéjt. Hiába ítéltem el Anyukámat és a Nagymamát azért, ahogyan megfogták a férfiakat, most fel kellett ismernem, a lelkemben rá kellett ébrednem, hogy ugyanazt az utat jártam, mint Ők, ugyanaz az energia működött bennem is, mint Bennük.
A felismerés, hogy a Kisfiamat eszközként használtam egy másik ember magamhoz láncolásában, teljesen letaglózott. A félelmet megváltó magenta energiában az önutálat és öngyűlölet teljes őrületében fetrengtem és a legmélyebb bűntudatban vergődtem. Amikor már teljes kárhozatban feküdtem a poklom legmélyén, akkor egy mondat suhant át: „Emlékezz, ki is vagy valójában! Már tudod, ki vagy, csak emlékezz!"
Tudatosult bennem, hogy az árnyék-én tulajdonságoknak nincs valóságuk, csak kölcsönvesszük, hogy tapasztalatokhoz jussunk általuk. Na most aztán megláttam, hogy a számító szándékommal mit okoztam, a megtapasztalás által mit tanultam! Ha akkor tudatában lettem volna, milyen ego-erők munkálkodnak bennem, hogyan hozzák meg a döntéseket sorsom felett, bizony éltem volna a szabad döntésem lehetőségével. Felülemelkedtem volna a családi „hagyományon”, rezgésszintem emelve lélekmagom megmutatta volna, milyen élet vár, ha az egyetemes szeretet dönt bennem, ha tudatosítom az örökletes génkódon hozott hajlamot és alkímiázom.
Ekkor minden elengedődött és éreztem, hogy egy fénycsepp nyílik az ősvalóm közepében. Ez volt a szerethetőségem hite, a szeretet egyetemessége. Ahogy egyre jobban nyílt meg bennem, minden sejtemben, teljesen átjárt szerethetőségem hitének az érzése, sikerült felülemelkednem a poklomon. Ránéztem a múltamra és megértettem, megéreztem, hogy az akkori döntésemet miből és miért hoztam: kívül kerestem a biztonságot, a boldogságot és a szeretetet mástól vártam, hogy ezeket az érzéseket biztosítsa számomra. Csakúgy, ahogy Anyukám és Nagymamám tette annak idején.
Mindezt átélve, meglátva, megértettem döntéseinket, így meg tudtam bocsátani úgy magamnak, mint a Felmenőimnek. Ebben az állapotban azt is megéreztem, hogy itt van az elrendeltetett ideje annak, hogy családom minden generációját feloldozzam a génkódon örökölt „bűn” alól, ezért megcsináltam a „Családi karma oldása hetedíziglen” című meditációt is. Eljutottam a megbocsátás állapotába, amit az összes családtagom felé áramoltattam. Ismét átélhettem az Anyukámmal és az Apukámmal való egységállapotot, majd azt, hogyan vagyok EGY a Kisfiamban az Ő Apukájával. Az érzést szavakban nem lehet leírni…
A végén ránéztem a múltamra és megértettem, miért kellett annyi fájdalmat megélnem a tizenegy éves házasságom során.
Azt is tudatosítanom kellett magamban, hogy Kisfiam olyan életfeladattal érkezett, aminek a megvalósításához az Édesapja képességeinek, tudásának az elsajátítása szükséges. Valójában Apukájához érkezett. Én születésétől kezdve birtokoltam, kisajátítottam, a szeretetemmel zsaroltam. Egyértelműen fel kellett ismernem az energiák működésének törvényeit, hiszen Gyermekem az én manipulatív energiámban fogant, mint ahogyan ezt a fentiekben leírtam. Ennek az energiának törvényszerűen az ellentétét kell megvalósítanom, a teljes elengedést, az Ő kódjának az elfogadását. Mindezt természetesen annak fényében, hogy megbocsátom magamnak a múltbéli tettemet. „Fel kell nőjek”, el kell jussak magamban ahhoz az egyetemes szeretet erőhöz, ami elengedő, elfogadó, megbocsátó.
Most, lelkem legmélyéből és tiszta szívemből ki tudtam mondani: „Legyen meg a Jóisten akarata!”
A fény erején és megélésén megláttam az utam, amivel eggyé váltam.
Szeretném megköszönni teljes szívemből, hogy áthoztad a Teremtő Önismeretet és lehetőséget adtál arra, hogy jobb emberré válhassak. Köszönöm!
