Múltkor visszajelzést kaptam, hogy a kommunikációm nem volt megfelelő. Ránéztem mélytudaton, milyen energiák mozgatnak meg engem a Teremtő Önismeret feladatainak végzése közben. Próbáltam megnézni, először nem jött semmi, csak annyi, hogy nem mertem őszintén felvállalni magam, így a kommunikációm egy hazugságra épült. Bocsáss meg, sajnálom!Visszajelzést kaptam, hogy múltkor a kommunikációm nem volt megfelelő, nézzek rá mélytudaton, milyen energiák mozgatnak engem a Teremtő Önismeret feladatának elvégzésekor. Próbáltam megnézni, először nem jött semmi, csak annyi, hogy nem mertem őszintén felvállalni magam, így a kommunikációm egy hazugságra épült. Bocsáss meg, sajnálom!
De aztán tovább próbáltam boncolni, visszamentem az „ok"-ig, amikor is elvállaltam ezt a feladatot. Ott kétféle érzés jött fel, az egyik, hogy szívesen csinálom, mert ez nagyon tetszene nekem, ráadásul tanulok valami újat is. A másik érzés viszont egy félelem volt, hogy Neked meg kell felelnem, és tuti, hogy nem fogok tudni Neked megfelelni. Sőt, ami ezzel együtt jött még, az az, hogy „elegem van, nekem ne mondják majd meg, hogy mi az, ami nem jó, és hogy mikor, mit csináljak!” Ebből az energiából indult a munkavégzés.
Majd az eredő ekkor nyílt meg:
elemi erővel bevillant egy kép, vele együtt az érzés is. 12 éves voltam, amikor is, péntekenként iskola után hazajöttem és kitakarítottam az egész házat. Tettem ezt azért, hogy anyukámnak segítsek, ne menjen el vele az egész szombatja. Természetesen nagyon vártam, hogy a nyakamba ugrik és agyonpuszilgat. Hát nem így lett, sajnos. Édesanyám hazajött, megköszönte, de… És itt jöttek az állandó kritikák, tanítások, hogy mit nem csináltam jól… stb. Nagyon szerettem volna neki megfelelni, de nem sikerült. És most, amikor ez a kép bevetült, akkora erővel tört ki belőlem a sírás, a zokogás, hogy az oldást abbahagytam. Nem is hittem volna, hogy ez ekkora mély sebet hagyott bennem.
Itt jött a párhuzam, ugyanaz az érzés jött fel, amit száz éve eltemettem, hogy ugyanolyan vagy mint az anyukám, és a büdös életben nem fogok tudni Neked sem megfelelni. Egyelőre ennyit bírtam magamból „kiásni”, itt tartok a boncolgatással, még tovább fogok mélyülni magamban, hogy azt ott miért kaptam, mi a tanítás nekem belőle. Most eddig jutottam.