A Teremtő Önismeret facebook oldalán a „Szégyenérzetem és a tökéletes tudásom” sztoriját olvasva a lelkemben mély fájdalmat éreztem. A Teremtő Önismeret módszer egyetemes tudásának többéves ismerete révén megtanultam, hogy aggyal nem jutok a fájdalmam gyökeréhez és annak kioldásához.
Leültem, felemeltem a rezgésszintem, majd Felsőbb Énem a 6 éves koromat nyitotta meg, azt az élethelyzetet, amikor az egyik osztálytársam, aki korábban ovis társam is volt, elmesélte nekem, hogy az én eredeti nevem nem az, amit most használok. Az ezzel kapcsolatos történetet anyukájától hallotta. Az információt, amit magamról megtudtam, az összes fájdalmammal, kétségemmel bezártam magamba, nem mondtam el senkinek.
Mélytudaton egyszer csak egy zárt dobozban éreztem magam, amely egyre jobban süllyedt le a víz mélyére és ért le a tó aljára. Közben átéreztem, hogyan váltam eggyé az önsajnálattal, a szégyenérzettel, a betegségtudattal és azzal, hogy nem vagyok elég jó másoknak. Lezártam magamat, hogy többé ne érezhessek fájdalmat.
Az egyetemes szeretet három aspektusán a megbocsátással, elengedéssel, elfogadással, a lélekalkímiája feloldotta a több évtizedes sérülésemet.
Ezután Felsőbb Énem megnyitotta a 3 éves koromat. Anyák napi ünnepség volt az óvodában. Ezt az élethelyzetet már korábban is oldottam, de ebből az aspektusból még nem éltem át. Ott álltam ledermedten, elfelejtettem a versemet. Ahogy befelé figyeltem, elkezdtem érezni az emberek érzéseit, az irigységet, a féltékenységet, a megvetést.
Kétségbeesve tettem fel a kérdést magamban: „Miért teszik ezt velem?”
Megéreztem, hogy egyesek irigyek rám, mert aki örökbe fogadott, jó titulussal rendelkezik, közben volt, aki megvetően nézett, hogy milyen édesanyám van stb.
De miért érzem ezeket? Egy belső érzés nyílt meg, felismertem, mennyi téveszmét hordozok magamban! Azt gondoltam, hogy akkor vagyok valaki, ha hatalmam, tudásom, pénzem, rangom, szépségem van.
Majd amikor megéreztem, hogyan hagyom el ezeket az álruhákat, jött bennem egy újabb félelem. Akkor ki vagyok én? Fel kellett ismernem magamban még egy hazugságomat, aki azt állította bennem, hogy nem tudok érezni. Ott álltam 3 évesen az oviban, magam körül a sok emberrel, és figyeltem magamba befelé.
Az emberekből áradó érzésekkel már nem azonosultam, így figyeltem tovább, én lettem a figyelő. Figyeltem magamat, elengedtem minden irányításom, elindult bennem a belső béke, a nyugalom, ahonnan egy mondat jött, válasz a kérdésemre: „Jézus Krisztus éltet.”
Láttam és éreztem, ahogyan nyílt az ősvalóm fénye, az egyetemes szeretet. Közben szépen lassan, sorban mindenki ősvalója megnyílt, megszűnt az embereknek a félelmeikből fakadó játszmák sokasága. A feltételnélküli szeretet érzésében kezdték éltetni magukat. Nekem nem kellett sem akarnom, sem tennem semmit, csak átadni magamat a belső béke csendjének, fényének, az egyetemes szeretetnek, amin keresztül adtam magam át az „Isteni” irányításnak.
Hálásan köszönöm!