Mi igaz, s mi nem

Mi igaz, s mi nem

Egy élethelyzet kapcsán elő kellett vennem, hogy mi törvényes és mi törvénytelen számomra. Ahhoz, hogy tisztán lássak, a valóság oldaláról kapjam meg a tiszta válaszokat, mélytudat szinten a Teremtő Önismeret módszerével vettem magam elé a jelen élethelyzetet. Több múltbéli részlet megnyílt lelkem magjában, hogy az egyértelmű, valós értékrend és valós érzelem segítsen rámutatni elcsúszásaimra.  

Mélytudaton egy gyerekkori kép vetült elém, amikor Apukámmal játszottam önfeledten, viccelődtünk és nevettünk. Ekkor véletlenül kicsúszott a számon: hülye. Apukám azonnal abbahagyta a játékot, ott hagyott és megsértődött, elfordult tőlem. Gyerekként úgy éltem meg, hogy életem legnagyobb hibáját követtem el. Bár nem ehhez az eseményhez kapcsolódott, de e tájban kezdtünk eltávolodni egymástól és elveszítettem a bizalmi kapcsolatot Vele. A lelkemben mégis az a lenyomat maradt, hogy ennek az egy szónak köszönhetem, hogy elvesztettem Apukámmal a jó kapcsolatomat, s hogy viszonylag egy ártatlan, semmiségnek tűnő dolognak ekkora veszteség lett az ára. Az akkori fájdalmat és bűntudatot alkímiáztam, átalakult megbocsátásra, kegyelemre. Ezzel a készséggel simogattam át a múlt eseményeit és itattam át Apukámat.

Majd Felsőbb Énem elvitt a CIB bankos múltamhoz. Láttam a napjaimat, ahogyan darálom a feladatokat nap mint nap: szerződések, tennivalók, döntések… stb. Ami hiányzott a feladatok végzéséből: az érzelem. Pedig emberek életével kapcsolatos ügyeket kellett intéznem, mégis a döntéseket a banknak való megfelelésből hoztam. Ekkor Felsőbb Énem kirakta, hogy a CIB szó mit üzent nekem az akkori állapotomban:

C: mint Csalódottság. Ez az érzés volt bennem, mert akkor úgy hittem, a helyemen vagyok és az igaz utam járom, de ez nagyon hamar kiderült, hogy nem így van.

I: mint Identitás. Nem tudtam, ki vagyok én. A döntéshozatalok alkalmával mindig a bank mögé bújtam, nem figyeltem az emberek érzéseire. Hiszen a „Bank kéri”, a „jogászok írták” stb. Csak a feladatorientáltság volt bennem.

B: mint Butaság. Legnagyobb butaságom az önismeret hiánya volt. Nem láttam, ahogyan felmentem magam egy-egy élethelyzet alól, nem vállalva a felelősséget a tetteimért.

Az érzelemmentes, feladatorientált, másoknak megfelelő, kegyetlen, felelősséget nem vállaló részeimet kiléptettem magamból és felismertem, hogy a jelenben történt élethelyzetet ezen tulajdonságaim hozták létre. A magentában megtörtént az alkímia, ahogy megbocsátón, elfogadón tudtam megköszönni tanításukat.

Felsőbb Énem ismét kipörgette a CIB betűket és immáron az átalakult új minőségű tulajdonságokat érezhettem át:

C: mint Csoda. Higgyek a csodákban, ha az önismeret útján haladok, egyszerűen megtörténnek.

I: mint Identitás. Most már tudom, hogy ki vagyok. A jelen készségi szintemnek megfelelően felelősséget vállalok a tetteimért (mivel minden belőlem ered, engem tükröz).

B: mint Bátorság, megbocsátás. Az az erő, amivel önmagamnak meg tudtam bocsátani.

Ezt követően kértem Felsőbb Énemet, vigyen tovább. Megérkeztem egy gyerekkori emlékemhez. Nővérem hármas jegyet kapott és félve várta haza Apukámat, mert félt, hogy verést kap érte. Nővérem lehajtott fejjel mondta meg az igazat, Apukám ezután letette a táskáját és megverte. Döbbenten néztem az eseményeket és az maradt meg bennem, hogy ez jár, ha igazat mondunk otthon. Lassan kifejlesztettük Nővéremmel a túlélő eszköztárunkat: az igazság elhallgatásával megtaláltuk az összes olyan kiskaput, amivel el tudtunk a hétköznapokban lavírozni. Beírásoknál és rossz jegyeknél aláírtuk az ellenőrzőnket. Ha el szerettünk volna menni valahová, de tudtuk, hogy nem fog Apukánk elengedni, akkor egy másik történetet adtunk elő… stb. Megtanultunk hazudni, amit nagyon utáltam. Apukámat is utáltam, mert úgy éreztem Ő kényszerít erre rá és utáltam magamat az egész helyzet miatt.

Ezt az utálatot szerettem volna oldani a magentában, de nem tudtam elengedni. Ekkor érkezett meg a Nővérem (Ő már fiatalon meghalt), megfogta a kezem és azt mondta: én már megbocsátottam Apunak, gyere, segítek neked. Együtt mentünk be a magentába és Vele együtt sikerült elengednem a bennem lévő mélységes gyűlöletet. Nagyon megható pillanat volt. A múltam ismét a megbocsátás, szeretet fényévé alakult, amit magamba fogadtam.

Ezzel a készséggel visszaléptünk gyerekkorba, s Nővéremmel kézen fogva Apukám előtt állva elmondtuk az igazságot a kapott jegyekről, beírásokról. Eleinte verést kaptunk, de mindig újból és újból odaálltunk Apukám elé és szeretettel elmondtuk Neki az igazságot. Egy idő után megpuhult Apukám lelke és elmaradtak a verések, csak a szeretet áramlott közöttünk.

Ami az oldás esszenciája számomra: Apukámtól a fogantatásom pillanatában génkódon az egyenességet, az egyértelműséget és a teremtő erőt kaptam, ezért Ő ezzel a viselkedésével tanította és mutatta nekem, bárhogyan is verjen az élet, még ha néha nehezebb is az őszinteség útja, de akkor is tartsak ki az igazság mellett. Ezt éltem át, amikor Apukám előtt álltam Nővéremmel a fényminőségünkben. Azt is felismertem, akkor puhult meg a lelke és hagyta abba a verésünket, amikor látta, most már egészen biztos, hogy egyenesen, gerincesen, egyértelműen kiállunk az igazság mellett és a lelkünkben csak az őszinte, tiszta szeretet fénye él.

A megbocsátás lettem, köszönöm!

<< Előző sztori
Összes sztori
Következő sztori >>
Sütiket és más technológiát használunk a weboldal működéséhez, statisztikához, a tartalmak és hirdetések, ajánlatok személyre szabásához, és az így gyűjtött adatok média-, hirdető- és elemző partnereinkkel történő megosztásához. Partnereink ezeket kombinálhatják más adatokkal is. Az Elfogadás gombra kattintással hozzájárulsz mindezekhez. A hozzájárulásod tartalmát a További lehetőségek gomb alatt állíthatod be. Adatkezelési Nyilatkozat