Minden belőlem indul

Minden belőlem indul

Este kiengedtem egy kád forró vizet és akkor láttam, hogy a kazán 99 celsius fok fölé megy.
Először nem tulajdonítottam fontosságot ennek, de később kezdett derengeni, bizonyára volt Párommal van összefüggésben ez a helyzet. Ugyanis, Ő szerelte mindig a kazánunkat. Eszembe jutott, az elmúlt napokban kétszer előfordult, hogy nagyon gyorsan elveszítettem a türelmemet, mert a beszélgetések folyamán a mondandómat meghazudtolták.

Emelkedett rezgésszinten megkértem Felsőbb Énemet, jelen készségi szintemnek megfelelően, mutassa meg a történések mögött húzódó valóságot.

A kazán az ősvalómat szimbolizálta, amit úgy láttam, hogy tele van pakolva láncokkal, régi letapadt, megfáradt energiákkal. Ezek az energiák a kiszolgáltatottság érzését nyitották meg bennem. Mivel volt Párom szerelőként tartotta karban a kazánt, úgy éreztem, nem tudom megoldani nélküle ezt a feladatot és muszáj felhívnom, kapcsolódnom Vele ezen a szálon, aminek már rég lejárt az ideje. Megnyílt a tehetetlenség érzése is: képtelen vagyok megjavíttatni, mert nincs elég pénzem rá. Ez utóbbi már önmagában hazugság, de mégis bennem volt ez a félelem. Ahogy megéreztem ezt a hazugságot, rögtön jött az a fajta düh, amit a napokban éreztem, amikor a két beszélgetés folyamán az ellenkezőjét állították annak, mint amit én mondtam.

Felsőbb Énemet kértem, mutassa meg, honnan erednek ezek az árnyéktulajdonságaim. Gyerekkorom vetült be, amikor Szüleim nem tudtak mit kezdeni egyediségem másságával, nem értettek meg és folyamatosan próbáltak olyan útra terelni, ami borzasztó érzés volt számomra. Úgy éreztem, hogy egyedül vagyok, ki vagyok szolgáltatva a külvilágnak, senki nem érti, amit mondok, sőt minden, ami én vagyok, az egy nagyon hibás dolog. Előjöttek azok a szituációk, amikor megkérdeztek egy-egy fontos élethelyzetben, ahol elmondtam az igazságot, de az nem egyezett az általuk hitt valósággal és ekkor vagy szidással, vagy egy pofonnal zárult a beszélgetés.

Felsőbb Énemet kértem, mutassa meg, hogyan oldhatom ki ezeket a fájdalmas élethelyzeteket.

Ősvalómban megnyílt Anyukámtól és Apukámtól kapott fényminőség, amit a fogantatásomkor adtak, a puha, lágy szeretet és a teremtő erő. Ahogy ezt átéltem, megnyílt bennem a hála és a végtelen szeretet érzése feléjük, amiért ezeket a finom energiákat kaptam tőlük a fogantatásom pillanatában. Ezzel az érzéssel néztem az élethelyzeteket, simogattam át és oldódtak ki a fájdalmak a lelkemből. Még jobban elmélyült bennem az az érzés, hogy Ők az akkori készségük szintjén, gyermekkoromban, ennyit tudtak tenni.

Ezt megélve és megérezve néztem rá a mostani kazános élethelyzetemre. Ráláttam, hogy ezzel az érzéssel a lelkemben a hitem által, a mostani készségemhez tudnak rendelődni a szerelők. Felnőtté válok ebben az élethelyzetben és a volt Páromat elengedem ezen a szálon is. Megláttam azt is, hogy Őt is segítem, ha nem rángatom semmivel. Ezzel az elengedő, tiszta energiával a mostani Párom mellé tudok teljes mértékben rendelődni és felnőttként én is járom a saját utamat.

Amikor vége volt a meditációnak, nagyon jó érzés volt a lelkemben, a saját játszmáimra rálátva, a hétköznapokban tudatosabb lehetek. Tiszteletben tudom tartani a volt Páromat és a megfelelő távolságból szeretni Őt. Nagyon hálás vagyok azokért a tükrökért, amiket most már egyre finomabb eszközökkel mutat felém.

<< Előző sztori
Összes sztori
Következő sztori >>