A novemberi oldás után megírtam Enikőnek, milyen csodás estém volt, hogyan kerültek helyükre a puzzle darabok a szüleimtől hozott tulajdonságokkal kapcsolatban. Azt gondoltam, ez itt a sztori vége.
Pedig igazán csak ezt követően sűrűsödtek be az események több napon keresztül. Képek, emlékek tódultak felém, amelyek mutatták szüleim valós tulajdonságait, jutottam általuk az igazsághoz. Évtizedeken keresztül hamis tükörben láttam őket és megszólalt a lelkiismeretem!
Nem láthattam az igaz valóságot az árnyékaim páncélján át!
Megnyílt előttem a történések valós volta, amit sokszor rosszul ítéltem meg. Most láttam, hogy védtek, hogy őrizték a békét, hogy tisztelték az embereket. Mekkora erő kellett ehhez! Sok jellemvonásukra láttam rá, amik megváltoztatták a róluk alkotott képet, vagy inkább az ítéleteimet.
Ahogy árnyékaim kioldottam, tudtam rálátni szüleim valós fényére, mutatkozott meg igazán, mi húzódott igazán a lelkükben!
Nagyon köszönöm Enikő ezt az új látásmódot!