Nem adom fel!

Nem adom fel!

Tegnap az új technikával elindult újra valami nálam. Nem tudom, mi lesz, de hogy ez kellett, az biztos.

Nyáron újra beleültem a „már sokkal jobb” érzésbe. Elértem dolgokat, de kissé megfáradtam. Éreztem, hogy jobb, bár azt is, hogy még nem teljes, de nekem egyelőre ez elég volt. Csinálgattam, olvasgattam, de nem tettem bele az elszánt erőmet, másba tettem.

Egy új lendületre vártam, egy újabb lökésre, ami már nem a fájdalommal jelez. Meg is jelentél álmomban ismét. Egy csoportban ültem nálad és te magyaráztál. Most már tudom, hogy ezt a tegnapi csoportot láttam meg. Bár nem emlékeztem az arcokra, az ablak előtt ültem álmomban, mint tegnap.

Mindig is éreztem, hogy a magenta technika mindenre alkalmas, ha hagyom a szembesülést, az alkímiát, egyre céltudatosabbá válok általa. Még nem értem a mélyére, csak kapargatom a felszínt. Egy sziklákból álló hegy van előttem az árnyék-én tulajdonságaim szimbólumaként, amivel szembesülnöm kell. Az eddigi munkámmal jól meglazítottam, könnyebbé tettem a lelkem, de újabb sziklák jönnek. Nem olyan nehezek, nem olyan bántók, de sokan vannak. Olyan sziszüphoszi munka ez. 

Tegnap azonban valami más volt. A sziklák hatalmas ütemben hulltak le rólam. Bevallom úgy éreztem, hogy kilókkal könnyebb vagyok, szinte repülök. Éjszaka álmomban egy eddig nem ismert erővel ugráltam egy kő alapzaton és ugrásaimba beleremegett minden, porladt a kő. 

Reggel több dolog világos lett, ami eddig csak érzés volt. Elakadásom a legalsóbb oktávon is van, kemények, szikla szilárdak.

A levegő elem blokkjának megélése nehéz volt. A megcsalatás jött fel. Az érdekessége ennek az, hogy a kapcsolatomban már fizikailag is fulladtam, nem kaptam levegőt, szúrt a mellkasom. Tüdőgyógyászhoz jártam, beszűkült levegővételt állapított meg, oxigénhiányt, de nem volt szervi magyarázata. Maradt az asztma kezelés, időnként erős antibiotikum kúra. Az egyiktől sokkot kaptam, vészesen elkezdtem fulladozni, oxigén szintem a kritikusra esett…, megmaradtam. Aztán jött a covid. Rettegtem, hogy elkapom és megfulladok. Aztán vége lett a kapcsolatomnak. Még mindig pihegve veszem a levegőt, de nem használok asztmagyógyszert. Vélhetően nem is voltam asztmás. És jött a tegnapi új technika. Elementáris erők jöttek a saját szintemen. Szintlépésre bíztatnak, erőt adtak. Egy csákányt a kezembe, hogy az egyetemes szeretet (a megbocsátás, elfogadás, elengedés) erejével „törjem” tovább az utat, mert láttam és éreztem a célt.

Köszönöm.


<< Előző sztori
Összes sztori
Következő sztori >>
Sütiket és más technológiát használunk a weboldal működéséhez, statisztikához, a tartalmak és hirdetések, ajánlatok személyre szabásához, és az így gyűjtött adatok média-, hirdető- és elemző partnereinkkel történő megosztásához. Partnereink ezeket kombinálhatják más adatokkal is. Az Elfogadás gombra kattintással hozzájárulsz mindezekhez. A hozzájárulásod tartalmát a További lehetőségek gomb alatt állíthatod be. Adatkezelési Nyilatkozat