A csoportos meditációt követő napokban elindult bennem egy csomó érzés és kérdés: „Nem vállalnak fel, megtagadnak valaki vagy valami miatt. A szégyen vagyok, a bűntudat vagyok. Engem el kell rejteni mások elől. A titok vagyok.”
Mi az ok, az eredő? – tettem fel magamban a kérdést.
Mivel több éve gyakorlom a Teremtő Önismeretet, éreztem, most mélyre kell látnom és megnyitnom valami nagy titkot, ami egész eddigi életemre rányomta a pecsétjét. Sok oldást végeztem. Rengeteg hatalommal, erőszakkal vagy éppen áldozatként megélt előző élet van mögöttem. De tudtam, hogy a jelen életem szeretetlenségének, kegyetlenségének eredője még zárva előttem. Ahhoz, hogy erre valós válaszokat kapjak, el kellett jutnom fejlődésemben arra a szintre, hogy lelkemben az együttérzés, a kegyelem pislákoló fénye, érzése megnyíljon és ki tudjam mondani rá az „igent”. Elkezdtem ÉREZNI!
Mélytudaton, Felsőbb Énem által vezérelve az alábbi felismerések nyíltak meg érzésben bennem:
Ezen életem fogantatásának pillanata a bűn és a szégyen volt, amit az alkoholos mámor is homályosított, szédülés és hányinger fogott el. Mélytudaton megkaptam, hogy munkahelyi kapcsolatban kialakult kéjből fogantam.
És rögtön meg is kaptam ennek miértjét:
Felsőbb Énem megnyitotta az eredőt, azt a világháborús előző életemet, ahol nők, lányok estek áldozatul az akkori férfi énemnek. Itt az erőszak és a gyilkolás kegyetlen tapasztalásával kellett szembesülnöm. Érzéketlenül, embertelenül pusztítottam, kínoztam.
Szembesülve az akkori énem kegyetlenségeivel, jutottam a félelmet megváltó energiatérbe, hogy a régi kegyetlenségemet és a most átélt szégyenemet és bűntudatomat a felismerés után engedjem a magentába, ahol a lélek-alkímiája megtörtént.
Átéltem, átéreztem az emberség, kegyelem érzését, ami főként a nő–férfi kapcsolatokra irányult. Lelkemben megtörtént a feloldozás. A megkapott új minőségi energiát az akkori énemre árasztottam és átírtam az életemet.
Felsőbb Énem a föld gyémántjának fényébe emelt, itt még mélyebbről átéreztem az élet szentségét, a férfi és a női minőség szentségét, annak a tiszta energiának az egyesülését, ahol a fogantatás megtörténik. Az ősvalómban megnyílt kristálytiszta isteni szeretetet, az isteni fényt, mint legtisztább szentséget, a jelen életem fogantatásának pillanatára és a szüleimre engedtem. Felsőbb Énem egy fényörvényre tett a fogantatásom pillanatán, ami a lelkem magján felnövesztett jelen koromig.
Itt értettem meg, hogy miért kellett bűnben, szégyenérzetben fogannom és miért volt ott pecsétként a múlt titkának energetikája. Értelmet nyertek életemnek bizonyos állomásai és a szimbólumok megnyitásán keresztül megjöttek a miértekre a válaszok.
