A tegnapi blokkoldáson az előző életemben láttam, hogy nemesi családba születtem, amiben a rideg édesapa és a korán elhunyt édesanya alakították ki bennem az árnyék-én tulajdonságaimat. Abban az életemben az egyetemes szeretet erejével kioldottam az édesapa felé irányuló blokkjaimat, így a férfiak felé el tudott indulni a szerelem és a család szentségének az érzése. Ezzel az esszenciával jöttem a jelen életembe.
Majd éjjel furcsát álmodtam. Egy baleset során több autón átszáguldott a testem és közben meghaltam, de a halálom során elöntött a melegség, az egyetemes szeretet és olyan volt, mintha nem haltam volna mégsem meg. Mindent kívülről láttam, odamentem magamhoz, hogy a szememet lecsukjam, mint a halottaknak, de megmozdultam, leráztam magamról a fehér havat és nem volt semmi bajom. Anyukám és nevelőapám odajöttek és közrefogtak támogató jelleggel, azt mondták nekem: „Nem haltál meg, csak képzelegtél.”
Enikő, az álom utáni érzések kioldották a halálfélelmemet! Így még soha nem éreztem meg, hogy: NINCS HALÁL! Tényleg olyan volt, mintha csak cipőt cseréltem volna az egyetemes szeretet érzésével.
Ma reggel kicsit begyulladt a szemem, tovább néztem magamban a dolgokat és feljött a féltékenység is, miután megláttam az előző életemben a mostohaanyámat, akit nem tudtam elfogadni. Az egyetemes szeretet érzésével átitattam magamban a blokkot, hogy a lélekalkímiája megtörténhessen.
Többször csináltunk már előző élet oldását, de valahogy most még mélyebben éreztem meg és megértettem a folyamatokat, ahogy körbejártuk szépen lassan, majd kioldottuk, átírtuk, összegeztünk.
Köszönöm szépen a tegnapi napot!