Amióta Teremtő Önismeretre járok és mellette Enikő vezette Női csoportba, azóta formálódik a NŐISÉGEM, egyre jobban bontakozik ki.
Családom női ága igen kaotikus, minden felmenőm más-más minőséget testesít meg. Ennek az elegye vagyok én. Nem csoda, ha minden téren aláértékeltem önmagam.
Anyai nagyanyámat DÁMÁ-nak, Királynőnek nevelték. Viselkedése is ilyen volt. Érzelem semmi, a férfi mind gyarló, és csak az önös érdekei, kényelmei számítottak neki. Nagyapám korán meghalt, ő fiatalon megözvegyült és innentől kezdve a vallásba menekült – amit én akkor, és most is képmutatásnak tartok, mert nem e szerint élt. Inkább csak passzióból járt templomba a misékre és nem vallásos meggyőződésből.
Apai nagyanyám pont ellentéte volt: proli nő. Csak a munka, a pénzkeresés, vagy otthon muszájból főzés, takarítás. Élete fő meghatározó eleme a „Mi legyen holnap az ebéd? Mit főzzek ma?” gondolati sémára szorítkozott. Belülről jövő kedvességnek, őszinte női törődésnek nyoma sem volt, sokkal inkább megfelelni akarás, a szeretethez való üzletszerű hozzáállás jellemezte: „Látod, én ennyi mindent megteszek érted, annyi, de annyi mindent adok, akkor jogosan várom el, hogy szeress!” A szeretet és a rá irányuló figyelem erőszakos kisajtolása, elüldözte családtagjait. És minél kevésbé kapta meg az áhított szívből jövő szeretetet, annál inkább vált egyre követelőzőbbé. (Ez ismerős viselkedés.)
Édesanyám fiúk között nevelkedett. Vagány, nagyszájú csaj volt, aki semmitől nem riadt vissza. Férje oldalán még inkább ki- és megélhette nagyszájúságát, hiszen stabil és erős oszlopként állt mögötte. Felnőtt fejjel látom, hogy ez a vagányság leginkább abban mutatkozott meg, hogy kit, hogyan nyomjon le és kerekedjen felül, a társas interakciókban.
Édesanyám fiúk között nevelkedett. Vagány, nagyszájú csaj volt, aki semmitől nem riadt vissza. Férje oldalán még inkább ki- és megélhette nagyszájúságát, hiszen stabil és erős oszlopként állt mögötte. Felnőtt fejjel látom, hogy ez a vagányság leginkább abban mutatkozott meg, hogy kit, hogyan nyomjon le és kerekedjen felül, a társas interakciókban.
Én remekül ötvöztem mindhárom mintát. Királynői gőg, követelőző szeretet és mások érzelmeinek figyelmen kívül hagyása – mikor, minek éreztem szükségét.
Kegyetlen élethelyzetek vezettek el oda, hogy egyáltalán elkezdjek azon gondolkodni, hogy valami velem nem stimmel. Talán a tökéletesnek hitt énem mégsem lehet annyira tökéletes, ha ilyen kegyetlenül bánik velem a világ, főleg a férfiak. Rájöttem, valamit én rontok el, valahol valamit változtatnom kell, rendbe kell tenni az életemet, különben belehalok az élethelyzeteimbe – az állandó agyalásba, a játszmáimba és a drámáimba.
Rengeteg önismereti meditáció, Enikő Teremtő Önismeret oktatás tanfolyama, női csoportjai és a vele való telefonbeszélgetések döbbentettek rá – és tényleg szó szerint, maga volt a döbbenet –, hogyan is viselkedem! A miértekre pedig, nagyon-nagyon őszintén magamba nézve találtam meg a válaszokat. Hol az előző életeimben átéltek, hol pedig a kisgyermekkorban megélt élethelyzetek mutattak rá azokra az árnyékén tulajdonságaimra, amik miatt lettem felnőttként az, aki. Azaz, amely tulajdonságokkal azonosítottam magam, de valójában semmi közöm hozzájuk, csupán valós fényem árnyékai. Ahogy szembesültem árnyékaimmal és oldottam ki őket a lélek alkímiájával, belülről alakulok, formálódok azzá, aki valójában vagyok. Felismertem ősvalómban, meggyőződtem arról, hogy valójában és eredendően kedves, együttérző, empatikus, gondoskodó, segítőkész, tisztelettel teli, teremtő erővel megáldott emberi lény vagyok.
Szépen lassan haladok afelé, hogy megvalósítsam azt, amiért idejöttem.
Lépésről lépésre kezdek azzá a „NŐ”-vé válni, amilyen mindig is lenni szerettem volna – egy igazán bájos, kedves, szívből mosolygós, a helyzetnek megfelelően bölcsen viselkedő hölgy, aki, ha belép egy helyiségbe, nem a harsány viselkedése miatt, hanem a belőle áradó igazi nőiessége miatt figyelnek fel rá és magából sugározza azt, ami az EGYELEM, FÉNYELEM, SZERELEM, mert tudatában van annak, hogy ez ő maga!
