Önérték, Önszeretet, HIT

Önérték, Önszeretet, HIT

Több év óta dolgozom magamon a Teremtő Önismeret technikáival. Most is hónapok óta kaptam egy-egy puzzle darabot az életem megoldásaihoz, de éreztem, hogy nem elég, még mindig nem látom át teljességében egy-egy problémám gyökerét, eredőjét, nem kapok mély válaszokat a kérdéseimre.

Kérdéseim ezek voltak magamtól:
• miért érzem időnként eredendően annyira rossznak magam? Nincs semmilyen előzménye, egyszer csak megjelenik az érzés és nem tudom hova tenni. Sokat dolgoztam vele, de igazából nem láttam rá még a gyökerére. Ez az érzés annyira be tud temetni, hogy minden eddigi eredményem eldobom, valóságnak tekintem az értéktelenségem és még azt is elfogadom ilyenkor, hogy a munkám során sem tudok semmit sem adni. Bár ésszel tudom, hogy nem így van, de érzésben nem ezt élem meg.
• tudom, hogy lépnem kell a fejlődésemben, hiába kérdeztem eddig, mégsem láttam merre és nem is kaptam igazán erre a kérdésemre még választ. Vagy az is lehet, hogy igen, de amint visszatérek a meditációmból, elfelejtem és semmisnek tekintem a felismeréseket. Lehet, hogy hülyítem magam!
• Enikő többször szembesített egy-egy élethelyzetben, hogy utálat van bennem iránta. Többször megnéztem, meg is kaptam a válaszokat akkor, árnyék-én tulajdonságaimat alkímiáztam, egy ideig megoldódottnak látszott, majd ismét felszínre tört az ellenérzés bennem iránta. A kérdést megint feltettem: honnan fakad az Enikő iránt érzett utálatom, mi az igazi gyökere?

A végső válaszokra még várnom kellett.

Volt férjem az elmúlt időszakban többször „bántott” szavakkal, amik után mindig úgy éreztem, hogy rossz anya és rossz ember vagyok. Állítása szerint nagyot hibáztam azzal, hogy elváltam tőle.

Ekkor eldöntöttem, hogy megnézem meditációban emelkedett rezgésszinten, miért hatnak be a szavai, miért nem tudok kiállni magamért, hiszen annak idején tiszta energiatérben hoztam meg a döntésem a válásunkat illetően. Akkor még azt is láttam és éreztem, hogy a házasságunkat túlhúztam, már jóval előbb el kellett volna válnunk, de a szenvedni „akarásom” miatt nem is vettem észre, hogy játszmáival hogyan tesz tönkre.

Mélytudatszinten megnyílt a gyerekkorom. Gyermekként úgy éreztem, hogy anyukám és apukám nem szeretnek. Lezártam fényem, az életbe, a boldogságba vetett hitem és elkezdtem bűntudattal terhelten élni. Erre volt tükör a párom a viselkedésével, büntetett.

Persze ahogy én működök, most ezt a játszmát követi kisfiam is, mivel sokszor vagyok mérges, türelmetlen, ő is elkezdte lefedni szerethetőségének hitét, hogy megfeleljen nekem vagy az iskolában a társainak. Ismét magam elé vettem az élethelyzeteket meditációban, de éreztem, hogy a felszínt kapargatom és nem ez a végállomás.

Ezután volt szerencsém a szeptember 05-én Enikő által tartott csoportos meditáción részt venni, ahol végre összeállt a valós kép.

Egy olyan gyönyörű energiatér nyílt meg, amiben magas tudatsávon, tudatosságon, Felsőbb Énem a már eddig felismert energiatörvények kis puzzle darabjait összerakta és végre be tudtam emelni a tudatomba. Azaz, tudatosult a valóság számomra!

Végre megértettem az egómat!!! Megértettem és megéreztem, hogy gyermekként nem jó helyre tettem a fényemhez való kapcsolódásomat. Azt gondoltam, hogy a szüleim a fényemet nem szeretik, pedig csak az általam tartott tükör volt fájdalmas számukra. A valóság oldalán ráláttam arra, hogy ők nem engem nem szerettek, hanem a belőlem áradó fényt taszították, az öröm, a jó kedv, a boldogság érzésével nem tudtak mit kezdeni. Megfásultak, megfáradtak, érzelmileg kifosztottak voltak. Az általam tartott élet-szeretet tükre túlságosan erősen mutatta, hogy mit veszítettek el sok év óta, az egymással megélt játszmáik révén. Nem mertek szembesülni mindazokkal a tulajdonságokkal, amiket használtak naponta túlélni, elfelejtették valódi értékeiket. Gyerekként ezt úgy éltem meg, hogy velem van a baj, eredendően rossz vagyok és értéktelen. S hogy megfeleljek elvárásaiknak, a fényemet elkezdtem én is lefedni, hogy szomorú legyek, mint ők, mogorva és utálkozó, hogy elfogadjanak. Ez dolgozott a tudatalattimban gyerekkortól, innen ered a hétköznapokban érzett: rossz vagyok, rosszul csinálom, mindenkit, aki a fényemet látta és szeretett olyannak, amilyen vagyok, azokat utáltam. Akik a fényemet tükrözték, utáltam. Köztük Enikőt is, most már látom, végre látom!

És itt volt az én nagy ellenállásom, belső feszültségem. Mit választok, mivel azonosítom magam? A fényemmel, a valós értékeimmel, a tehetségemmel, a szeretettel, vagy az árnyékaimmal? És ez utóbbi esetben leélem az életem egy örök bűntudatban, szenvedésben, félelemben, önutálatban, önkínzásban. Ez egy olyan erős folyamatos belső harc volt, amit végre sikerült megértenem magamban és a tudatomba beemelni. Az feszített, hogy szeretném a fény minőségét élni, de valahogy mindig visszazuhantam a szenvedő életembe. A fény és az árnyék örökké harcoltak bennem.

A belém égett bűntudat érzését letehettem. Nem bűn önmagamat szeretni, nem bűn a fényemet élni, éltetni, nem bűn a hivatásom útjára lépni és nem bűn Istennel eggyé válni!!!

Ahogy megláttam az összefüggéseket és éreztem az egyetemes szeretetet, végre meg tudtam bocsátani szüleimnek, így felszabadítottam saját magamat a bűntudat alól és végre, életemben először teljesen egybeolvadtam a bennem lévő Isteni fénnyel. Hazaérkeztem!!! Csak potyogtak és potyogtak a könnyeim, mert bár 15 éve járom az önismeret útját, ilyet még nem éltem át. Teljes valómban, minden sejtemben éltethettem Istent.

Most érkeztem meg ahhoz az állapothoz, hogy elég egy levegővétel és érzem, tudom, hogy bennem a Teremtő él, minden sejtemben. Egy belső nyugalmat, biztonságot, hullámzást érzek.

Köszönöm Enikő, hogy annyi évnyi türelmed és kitartásod volt hozzám és nem tettél le arról, hogy elvezess a fényemhez. Köszönöm tiszta szívemből.
Köszönöm anyukámnak és apukámnak, akik már a nevemmel is adták a lehetőséget, hogy Istent megtalálhassam magamban, mert az én nevem jelentése is: Enikő-Én ki Ő. És köszönöm volt férjemnek és az életem összes résztvevőjének, akik segítettek megszerezni a sok tapasztalatot, hogy önmagamba eljussak, magamra találjak.

A hivatásomhoz is kaptam kulcsot, ami egy következő lépcsőfok, ez pedig az aromaterápia alkalmazása a masszázshoz. Kezelés alkalmával amikor masszírozok, hangtálazok és illóolajokat használok. (Az adott csakrához illő/ó olajjal)

Vasárnap fizikai szinten is beindult egy komoly tisztulási folyamat, a lelkemben egy nagy mosollyal békésen nyugtáztam, hogy mindezek a tünetek csak a leképeződései a szombati lelki tisztulásomnak, ezért el is mentem kirándulni még aznap párommal. Egy olyan csoda helyen jártunk a verőfényes napsütésben, hogy úgy éreztem, mi Isten tenyerén járunk…

<< Előző sztori
Összes sztori
Következő sztori >>