Körülbelül két hete beszéltünk, akkor szóba került Lara kutyám, Te akkor azt mondtad, hogy a mostani időkben mindenkinek tanulnia kell az elengedést. Mondtam, hogy Larát el tudom majd engedni, de „annyira még nem vészes" a helyzet vele. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen gyorsan, szombatra virradóra megtörténik.
Talán két hónapja a tüzelése után is vérpöttyei voltak, s a barátnőm mondta, hogy hívjunk orvost, neki ez gyanús. Mivel kutyatenyésztő, hallgattam rá. Egy tündéri állatszerető orvos megvizsgálta, méhgyulladást állapított meg. Kapott Lara injekciókat, antibiotikumot. Amíg lehetett az udvaron voltam vele. Takarítottam, ápoltam, nyugtattam, a feltételnélküli szeretet fényével itattam át és igyekeztem én is nyugodt lenni, hogy ezt érezze, mert teljesen „zavarodott" lett. Minden nap jött a barátnőm többször is és tisztába tettük, mosdattuk, beadtuk a gyógyszert neki. Az orvos is majdnem minden nap eljött, kapott infúziót, injekciókat, vett vért, amiből kiderült, hogy a vesénél is gond van. Sokat beszélgettem Larával, kértem, ha úgy érzi, tartson ki, de elengedem, ha neki az a legjobb. A „Jóisten tenyerébe” helyeztem őt.
Pénteken este 11 körül zihálva vette a levegőt. Kiszellőztettem a házat. (Egész héten minden éjjel felkeltem 2-3 óra körül és ajtót, ablakot nyitottam.)
Éjjel 1-2 óra körül felébredtem, más volt a légzése, másképp feküdt, éreztem-tudtam, hogy elmegy. Arra kértem, hogy nyugodt legyen, Édesanyám már várja őt. A Jóistent pedig arra kértem, hogy segítse őt.
Nem sírtam, magamban imádkoztam, szép zenét hallgattunk és fél 4-kor el tudott „menni”.
Nem sírtam, magamban imádkoztam, szép zenét hallgattunk és fél 4-kor el tudott „menni”.
Végighallgatni a lélegzetvétel változásait, ahogy eltávozik valaki, „nem könnyű!" Amikor megkaptuk a kegyelmet, hogy el tudott menni a Fénybe, megkönnyebbülést és hálát éreztem. Nem kellett tovább szenvednie és „elaltatnom" sem.
Most persze hiányzik a toporgása körülöttem, a szuszogása, horkolása stb. Akik hosszú ideje mellettem voltak, Anyu és Lara kutyus, már odaát vannak…
Ami megerősített, hogy leírjam a Larával történteket, az az volt, hogy az éjjel veled álmodtam. Tanfolyamot tartottál, ott voltam én is. Egy fehér kiskutya elbújt egy ágyban, megkerestük. Utána a te ruhád zsebében volt, a fejecskéjét kidugta, onnét lesett ki. Egy cukiság volt.
