Sok mindent sikerült kioldanom volt Párommal kapcsolatban, így egyre könnyebben és oldottabban tudtunk beszélgetni egymással. Egyik alkalommal sikerült nyugodt körülmények között azt is megbeszélnünk, ki hogyan érezte magát az együtt eltöltött évek alatt, mi vezetett a váláshoz. Ekkor szembesültem azzal, hogy volt Párom egy teljesen más valóságot élt mellettem, mint én. Ha akkor empatikusabb, megértőbb, befogadóbb vagyok, megérthettem, megérezhettem volna, mit él át mellettem. Nem tartottam azon a készségi szinten, hogy lássam az Ő erőfeszítéseit, értékeit, csak úgy, ahogy Ő sem látta, mit tettem én a kapcsolatunkért. Így elsiklottunk egymás mellett.
Ezután a beszélgetés után egy nagyon erős rossz érzés fogott el. Mi lett volna, ha meg tudtam volna lépni annak idején a fejlődésemet? Ha rá tudtam volna látni, mennyire a magam kínjával vagyok elfoglalva? És az örök nagy kérdés bennem, hogy: egybe tudtam volna tartani a szent családomat?
Éreztem, ha tovább tépelődöm, elkezdődik a szenvedés, ami lehúz, így elhatároztam, rámeditálok, megnézem a valóság oldaláról, miért voltam érzéketlen. A Teremtő Önismeret technikájával felemeltem a rezgésszintemet, Felsőbb Énem rögtön elém vetítette a volt Párommal eltöltött húsz évet. Az első érzés, ami megérkezett bennem, az utálat, hogy utálom magamat, mert a kapcsolatunkat nem tudtam megmenteni, mivel nem láttam a másik fél értékét, Isteni lényét.
Majd Felsőbb Énem visszavitt gyerekkorba, amikor először találkoztam ezzel az érzéssel. Óvodás voltam, amikor Apukám szexuálisan bántalmazott, amiért meggyűlölte önmagát és én is elkezdtem gyűlölni önmagam.
Kértem Felsőbb Énem, mutassa meg, miért kértem ezt az élethelyzetet.
Visszavitt a létközbe, Apukámmal fényminőségünkben „kézen fogva álltunk” egymással szemben. Apukám azt mondta nekem a létközben: „megígérem neked, hogy vigyázok rád, megvédelek, megvédem a fényed.”
Azzal, hogy Apukám szexuálisan „bántalmazott”, elkezdtem önmagamat utálni, rengeteg gátlás alakult ki bennem és a kishitűségem az egekbe nőtt.
A bennem lévő fény, a szexuális vonzerő, amit még az előző életemből hoztam és a külső szépség miatt már pici korom óta olyan kisugárzásom volt, hogy nyüzsögtek körülöttem a fiúk és a felnőtt férfiak, annak ellenére is, hogy gátlásos voltam. Ha nem lettem volna annyira gátlásos és visszahúzódó, olyan élethelyzeteket vonzottam volna be magamnak, amik ennél a „bántalmazásnál” jóval nagyobb fájdalommal jártak volna. Azt is megjegyezném, hogy az előző életemből hozott karmám kioldásához szinte egyértelmű volt, hogy ebben az életemben valamilyen nem kívánatos szexuális élményben „kell” részesüljek.
Apukám ezen tettével egyrészről karmát oldott, majd megvédett a túl korai szexuális élettől és attól, hogy kiégjek, mert sorra „fogyasztottam volna el” a férfiakat és attól is, hogy bántalmazzanak engem. Így tudtam megőrizni a fényemet, azt az energia minőséget, amit spirituális utamhoz kaptam, ami lezárva várta, hogy egyszer majd tudatom magas szintjén megnyithassam, spirituális képességeimmel bölcsen cselekedjek, hogy ebben az életemben a bennem lévő képességeimet és a lelkemben lévő ígéretet elrendeltetett időben valóra válthassam és megvalósíthassam.
Rálátva a valóságra, átöleltem Apukámat és a szeretet legszebb szentségével megbocsátottam Neki és magamnak is.
Nagyon hálás vagyok, hogy ezt a nehéz feladatot magára vállalta és volt ereje végigcsinálni. Kioldódott mindkettőnkből az utálat, megbocsátó, elengedő, feltétel nélküli szeretettel el tudtam engedni az útjára.
Mint már oly sokszor, most is felismerhettem, semmi nem történik ellenünk, minden a mi fejlődésünket szolgálja és mindig a legkegyelemtelibb eszközökkel kapjuk vissza a karmánkat.
Ezt követően, a húsz évig tartó kapcsolatom minden percét átitattam az új minőségű szeretetenergiával, ami nagyon felszabadító érzés volt.
Legközelebb, amikor találkoztam volt Párommal, már semmilyen szinten nem éreztem feszülést magamban. Elfogadón tudom szeretni Őt. Más szinten működik a kapcsolatunk, amit közös gyermekeink is éreznek. Valójában a szent család érzése ott él a lelkemben attól függetlenül, hogy nem élünk együtt.
Ezután a beszélgetés után egy nagyon erős rossz érzés fogott el. Mi lett volna, ha meg tudtam volna lépni annak idején a fejlődésemet? Ha rá tudtam volna látni, mennyire a magam kínjával vagyok elfoglalva? És az örök nagy kérdés bennem, hogy: egybe tudtam volna tartani a szent családomat?
Éreztem, ha tovább tépelődöm, elkezdődik a szenvedés, ami lehúz, így elhatároztam, rámeditálok, megnézem a valóság oldaláról, miért voltam érzéketlen. A Teremtő Önismeret technikájával felemeltem a rezgésszintemet, Felsőbb Énem rögtön elém vetítette a volt Párommal eltöltött húsz évet. Az első érzés, ami megérkezett bennem, az utálat, hogy utálom magamat, mert a kapcsolatunkat nem tudtam megmenteni, mivel nem láttam a másik fél értékét, Isteni lényét.
Majd Felsőbb Énem visszavitt gyerekkorba, amikor először találkoztam ezzel az érzéssel. Óvodás voltam, amikor Apukám szexuálisan bántalmazott, amiért meggyűlölte önmagát és én is elkezdtem gyűlölni önmagam.
Kértem Felsőbb Énem, mutassa meg, miért kértem ezt az élethelyzetet.
Visszavitt a létközbe, Apukámmal fényminőségünkben „kézen fogva álltunk” egymással szemben. Apukám azt mondta nekem a létközben: „megígérem neked, hogy vigyázok rád, megvédelek, megvédem a fényed.”
Azzal, hogy Apukám szexuálisan „bántalmazott”, elkezdtem önmagamat utálni, rengeteg gátlás alakult ki bennem és a kishitűségem az egekbe nőtt.
A bennem lévő fény, a szexuális vonzerő, amit még az előző életemből hoztam és a külső szépség miatt már pici korom óta olyan kisugárzásom volt, hogy nyüzsögtek körülöttem a fiúk és a felnőtt férfiak, annak ellenére is, hogy gátlásos voltam. Ha nem lettem volna annyira gátlásos és visszahúzódó, olyan élethelyzeteket vonzottam volna be magamnak, amik ennél a „bántalmazásnál” jóval nagyobb fájdalommal jártak volna. Azt is megjegyezném, hogy az előző életemből hozott karmám kioldásához szinte egyértelmű volt, hogy ebben az életemben valamilyen nem kívánatos szexuális élményben „kell” részesüljek.
Apukám ezen tettével egyrészről karmát oldott, majd megvédett a túl korai szexuális élettől és attól, hogy kiégjek, mert sorra „fogyasztottam volna el” a férfiakat és attól is, hogy bántalmazzanak engem. Így tudtam megőrizni a fényemet, azt az energia minőséget, amit spirituális utamhoz kaptam, ami lezárva várta, hogy egyszer majd tudatom magas szintjén megnyithassam, spirituális képességeimmel bölcsen cselekedjek, hogy ebben az életemben a bennem lévő képességeimet és a lelkemben lévő ígéretet elrendeltetett időben valóra válthassam és megvalósíthassam.
Rálátva a valóságra, átöleltem Apukámat és a szeretet legszebb szentségével megbocsátottam Neki és magamnak is.
Nagyon hálás vagyok, hogy ezt a nehéz feladatot magára vállalta és volt ereje végigcsinálni. Kioldódott mindkettőnkből az utálat, megbocsátó, elengedő, feltétel nélküli szeretettel el tudtam engedni az útjára.
Mint már oly sokszor, most is felismerhettem, semmi nem történik ellenünk, minden a mi fejlődésünket szolgálja és mindig a legkegyelemtelibb eszközökkel kapjuk vissza a karmánkat.
Ezt követően, a húsz évig tartó kapcsolatom minden percét átitattam az új minőségű szeretetenergiával, ami nagyon felszabadító érzés volt.
Legközelebb, amikor találkoztam volt Párommal, már semmilyen szinten nem éreztem feszülést magamban. Elfogadón tudom szeretni Őt. Más szinten működik a kapcsolatunk, amit közös gyermekeink is éreznek. Valójában a szent család érzése ott él a lelkemben attól függetlenül, hogy nem élünk együtt.