Meditációban küzdöttem – a félelmet megváltó energiában, a magentában – a felnyíló árnyék-én tulajdonságok sokaságával, majd elfáradtam és úgy éreztem, soha nem érem el a célomat a Teremtő Önismerettel. Kimenekültem. Még láttam is egy képet magamról, ahogy becsukom az ajtót, azzal az érzéssel, hogy „elegem van”!
Majd másnap kértem Felsőbb Énem, segítsen nekem, mutassa meg, hogy mit csinálok rosszul? Teljes lett bennem a hagyatkozás, átadtam az időt, a teret neki, csak legyen már béke a lelkemben.
Felsőbb Énem megmutatta, amiért beteg lett a testem: megnyílt bennem a kéj érzése. Azt mondta: ez a betegség állította meg az ego kéjelgéssel folytatott hatalmának játszmáját. Ez segített abban, hogy ne húzzam túl, mert annak komoly karmatartozása lett volna.
Éreztem, ahogyan megnyílt bennem a hála, engedtem a szégyenérzésemre, amit a betegség okozott bennem, valamint a kéjre is, „ami” tanított.
Majd a kishitűség nyílt meg, ami blokkolta a hatalommal való irányításomat, akarásomat. Újabb karmától szabadított meg.
Az ego azon játszmája, ami a megszégyenüléstől való félelmem, amikor nem jön ki hang a torkomon, ha beszélnem kell, a kivagyiságomat blokkolta.
Sorban minden árnyék-személyiségemet és a hozzájuk tartozó érzéseimet átitattam az ősvalómban megnyíló hálával, áldással és köszönettel.
Milyen szép az élet! – gondoltam magamban, a tanulás és a csiszolódás örök folyamata… Éreztem, ahogy megnyugszom.
Jött egy sugallat, hogy mi az ígéret bennem: a szentség érzésének a megnyitása. Ha megszerettem magamban az összes árnyék-én tulajdonságot, akkor magamat és a többi lényt is az élet szentségének érzésén, az egymás iránti tisztelettel elfogadón, elengedőn, megbocsájtón képes vagyok szeretni.
A meditációban hálát éreztem a Föld iránt, „aki” lehetőséget adott arra, hogy jobbá váljak és letisztultabb érzésekkel viszonyuljak az anyaghoz.
Kértem Istent, nyissa meg bennem az egyedi kódomon hozott tehetségemet, amikor annak eljön a fejlődésemben elrendeltetett ideje.
Megnyílt Szűz Mária szentségének állapota a méhemben, kértem, gyógyítsa a testemet. Áthatott a lényéből áradó szentség és tisztaság, amivel feltöltöttem testemet. Éreztem, ahogyan a test, a lélek, a szellem hármas egysége kiteljesedett bennem. Óriási hála öntött el, hála a testnek, ami az anyagban szolgálja a lelket és a szellemet, hála a lehetőségnek, a lélek-szellem fejlődésének.