Ahogy a virágokat a szalag összefogja egy csokorrá, úgy alakult egy egésszé, egy egész történetté a rákból való kigyógyulásom. Ezt nagyrészt Enikőnek köszönhetem. Pontosan 7 év telt el azóta, hogy gyökeresen megváltozott az addigi nyugodt, megszokott, hétköznapi életem. Ekkor sétált be üzletünkbe az új munkatárs, akivel kapcsolatban azonnal fura érzésem támadt. Ez az az érzés volt, amit azóta nagyon jól ismerek: „ennek az eseménynek jelentősége lesz". Lett is. Az új kolléganő folyton fölényeskedett velem, lekezelő volt az idősebb nő jogán. Engem ez már akkor is hidegen hagyott, de a folyton megalázni akarása zavart. Ez hónapokig ment, és úgy tetőzött be, hogy egy nap nem jött dolgozni. Kiderült, súlyos bőrbetegség támadta meg az arcát. Jött vele egy érzés, hogy a rám öntött rosszindulata hatott vissza rá. Hetek múlva, meggyógyulva jelentkezett munkára. Lelke még betegebb lett. Személyes ellenségévé váltam. Nap mint nap ez sok volt már, inkább felmondtam a csaknem 20 éves munkaviszonyomat. Testszerte jelentkező, szűnni nem akaró fájdalmaimmal elmentem orvoshoz. Itt megállapították az első „gyógyíthatatlan” betegséget a stressz miatt. Ezt munkaterápiával akartam kezelni, ezért újból munkát kerestem és elkezdtem dolgozni. Látszólag hatott. Egy év múlva megszűnt a munkám. A tünetek óriási erővel döntöttek le a lábamról, megállapították, hogy rákos vagyok. A következő 5 év szellemi, lelki és fizikai síkú küzdelmekkel telt el. Műtétek, lábadozások sora következett. Próbáltam a lelki oldaláról megközelíteni és megoldani a problémámat. Ezúttal nem a munkaterápiát választottam. Egyik spirituális tanfolyam követte a másikat. Minden ezoterikus könyvet megvettem, ami utamba került. Minden alternatív gyógymódot kipróbáltam, amit csak ajánlottak: chi kung, jóga, masszázs, akupunktúra, Gerson-terápia, moxa, Bach-virágterápia…
Állapotom látszólag javult, nyugodtam készültem a következő CT vizsgálatra. Brutális arculcsapásnak éltem meg az eredményt: mellkasom tele volt rákos daganatokkal. Olyan gyorsan nőttek, hogy pár hónap alatt elnyomták a mellkasi szerveket. A fulladás határán egyeztem bele a kemoterápiába. Mivel a daganat agresszív volt, a kezelés is a legagresszívebb alkotóelemekből lett összeállítva maximális dózisban. Az első kezelés utáni kínjaim között többször megláttam saját halálomat, mint egy képregényt. A második kezelés levitt a poklomba. Kezdtem elveszíteni a látásom, a hallásom, végtagjaim érzéketlenné kezdtek válni. Lemondtam a többi kezelést. Orvosom nem akart beleegyezni, mert a 2 kemo után még nem várható javulás – mondta, de én teljes lelki nyugalommal hittem, hogy így lesz jó.
3 hónapig meditáltam, imádkoztam és értem imádkoztak, elfogadtam a helyzetem, majd a CT eredmény alapján tizedére csökkent a daganat.
3 hónapig ismét sok meditáció, ima, elfogadás és elengedés gyakorlása, aminek eredményeképpen: eltűnt a rák – Enikő ezt a 7 évet foglalta nekem egy csokorba, hogy kialakulhasson a hála. Ráébresztett, hogy nem könyveket kell felhalmozni és spirituális tanfolyamokon részt venni, hanem 180 fokkal megfordulni, és magammal foglalkozni. Ezt tanította meg nekem Enikő a tudatos élet gyakorlásával és önmagam megismerésével.
Most nyert értelmet a sok megpróbáltatás és szenvedés. Már hálás tudok lenni érte.
Olyan ez, mint egy 7 éves Beavatás.
Köszönöm, Enikő!!!