Új Élet!

Új Élet!

Szeretném megosztani Veletek a velünk való történéseket és a felismeréseimet. Egy új jövő felépítését tervezgetjük a Párommal.

1. Emelkedett rezgésszinten magam elé vettem a jelen élethelyzetünket. Azt már tudtam, Párommal el kell engednünk az egész eddigi életünket, új helyen, új életet kell kezdenünk. Szerettem volna lelkem magjából meglátni, mikre kell figyelnünk, milyen sorrendet érdemes követnünk, stb. Magam elé vettem három utat, mit mutat a lelkem jelen készségem szintjén, az újrakezdéshez melyik helyszín a legjobb számomra/számunkra: Amerika vagy Európa és amit már tudtam, hogy ez nem lesz, de azért ezt is megnéztem, mi lenne, ha továbbra is itthon maradnánk. Lelkem magja máris adta a jeleket: az Amerika nem volt jó érzés, az itthon maradás betegséghez vezetett, Európára hangolódva pedig Párommal táncikáltunk örömünkben. Az is érdekelt, mi az, ami miatt Amerikába akarok menni dolgozni: több lenni másoknál, felvágásból, másoknak megfelelésből stb. Most láttam meg, egóm jól megvezetett volna, így Amerikát egyből el is engedtem. Tehát ez volt az első felismerésem.

2. A második felismerésem az volt, hagynom kell Páromat, hogy ő keressen elsőként munkát valahol és én csak ez után illeszkedjek majd a képbe. Ez a felismerés, fejlődésem egyik óriási mérföldköve volt, hiszen mindig én voltam a dominánsabb, amikor csak tudtam, kivettem a kezéből az irányítást. Láttam, ezzel a döntésemmel most fogom tudni visszaadni neki az irányító szerepet, hogy végre teremthessen az anyagban (új munkát, pénzt, új otthont a kis családunknak), végre férfi lehessen, én pedig nő, átadva neki a családfenntartó szerepet. Hinnem és bíznom kell(ett) benne, hogy képes erre.

Persze ez leírva már nagyon egyszerű, de azért nem volt minden ilyen egyértelmű. Voltam V. E.-nél masszázson, mert úgy beállt a hátam és a vállam, hogy még a fejem is napokon keresztül fájt tőle. Kimasszírozta belőlem a hülyeséget és javasolta, hogy a fent leírt dolgokat mind többször éljem át érzésben, hiszen a rezonancia törvénye alapján, a bennem lévő érzésekre tudnak az eszközök, a lehetőségek a fizikai síkon bevonzódni az életembe.

Ezután hazautaztam pár napra egyedül, Édesapámhoz és testvéremékhez. Szerintem a legszebb eddigi otthonlétem volt, csodálatos 3 napot töltöttem velük. Magas tudati szinten, figyelve mit beszélek, mennyit eszek, kivel mennyi időt töltök, stb. Te tudod, hogy honnan jövök, mik szoktak ott történni és ez most egy egészen más minőség volt! Ezen is le tudtam mérni, mekkora utat tettem meg az Önismerettel. Fantasztikusan feltöltődve tértem haza és még napokig sikerült tartanom, sőt eljutnom abba az állapotba is, hogy amikor Párom rólunk és a terveinkről mesélt egyik ismerősünknek, nem akartam közbevágni, nem akartam helyette elmondani, csak figyeltem őt és jó volt hallgatni, csendben a háttérből figyelni!

A magas rezgésszintemet tartva, sikerült Páromnak is olyan állapotba jutnia, hogy képes elengedni az autóját (az első autónkat), és eladni, ebből lesz majd pénzünk kiköltözni. Ennek a sok pozitív energiának és felismerésnek köszönhetően, elindult az energiaáramlás, a bevonzás. Másnap megkeresték Svédországból, pár nap múlva skype-interjúra hívták. Hát, dobtam egy hátast, hogy mi vaaaan? Svédország? De aztán olvasgattam az országról és nagyon szimpatikus lett a kultúrájuk, az a környezet- és egészségtudatosság, ahogyan élnek. Ja és egy szép déli tengerparti városról van szó, egyből beleszerettünk a helybe.

Az interjú jól sikerült, de ugye ez nem olyan dolog, hogy azonnal kiderül az eredmény, így várnia kellett, pár hetet mondtak neki. Én persze már svédül is elkezdtem tanulni, de az égiek fentről leintettek, hogy álljálljállj, lassíts (fizikai síkon is megkaptam a jelet: ekkor egy dugóban az M7-esen beesett a kuplungpedálom és nem tudtam továbbmenni, úgy vontattak el később!)

Párom meginogott, de el tudta mondani, mi a problémája, mit érez és mit nem érez, kiderült önbizalomhiánnyal küzd, ekkor mint jóbarát tanácsoltam neki, hogy vegye elő, akár kisgyerek korától ezt a dolgot és kezdje el kioldani. Képzeld, meditált! Persze nem kért segítséget, de végre meditatív szinten is foglalkozott önmagával. A hite lassan helyreállt, aztán jött egy sugallata, miszerint írjon a felvételiztető nőnek, azaz a leendő főnökének és immáron másodjára is leült meditálni két héten belül. Ahogy a nőnek elküldte a levelet, az szinte azonnal válaszolt, hogy épp most küldött neki egy meghívót a második körös interjúra.

Gyakoroljuk az angolt, minden nap órákon át csak angolul beszélgetünk, illetve ma délután egy interjút is szimuláltunk. Most pedig próbálom nyugtatgatni, hogy ne izguljon!

Egyébként ebben a városban van egy egyetem, ahol azzal foglalkoznak, ami az én hivatásom, szóval elvileg el tudnék ott helyezkedni. Most próbálok minden akarást, hatalmi energiát elengedni és csak lenni, többek között benne lenni a pillanatban. Hogy ez milyen nehéz!!! Emellett igyekszem nő lenni és simulni, idomulni és csak hullámzó energia lenni, amiből Párom töltekezhet. Jók ezek a női beavatások, amiket évek óta adsz, úgy látom, most érik be minden! Azt hiszem, jó úton haladunk!

Életünk újabb mérföldkőhöz érkezett. Párom megkapta az állást! Lépnünk kell az anyagban.

Két nappal a női csoportos beavatás után magam elé vettem az első autónkat, ami most eladósorba került. Megáldottam az összes útját, amit vele tettünk (azzal szállítottunk), majd megáldottam az új tulaját és az elkövetkezendő útjait is – vagyis elengedtem. Pár nap múlva jött is a vevő, megvette, elvitte, jó érzés volt a Páromban, bennem és az új tulajban is.

Ettől az autótól indult minden és ez vezet tovább minket életünk következő állomására, ugyanis az árából indítjuk el a külföldi életünket. Tudtunk venni szép új munkaruhákat, megvettük a repülő és a vonatjegyet is és a tartozásaink nagy részét is rendeztük. A ruhavásárlás is olyan jól ment, egyikőnk sem verte a fogához a garast, jó érzéssel választottunk mindent ki. Jött is pár napon belül a jutalom: Párom leendő főnökének az ismerőse felajánlotta nyárra nekünk a lakását, nagyon korrekt áron. Ez azért szuper, mert nagyon nehéz ott lakáshoz jutni. Májusban kezd a Párom dolgozni, nagyon izgatott, viszi a biciklijét is. Örömmel tölt el mindkettőnket, hogy újra biciklivel járhatunk majd dolgozni, kirándulni, ide-oda.

A saját munkám elindítása érdekében pedig, tegnap meditációban elővettem a lustaságom és még néhány más árnyék-én tulajdonságom, hogy kidolgozzam magamból őket. Ma pedig végre vettem a fáradságot és elkezdtem megfogalmazni egy levelet, az ottani egyetem tanszékvezetőjének.

Ehhez persze el kellett engednem megint a kishitűséget, meg az ebből fakadó félelmet. Most ott tartok, hogy megírtam a levelet, átolvasom még egyszer és elküldöm…

<< Előző sztori
Összes sztori
Következő sztori >>
Sütiket és más technológiát használunk a weboldal működéséhez, statisztikához, a tartalmak és hirdetések, ajánlatok személyre szabásához, és az így gyűjtött adatok média-, hirdető- és elemző partnereinkkel történő megosztásához. Partnereink ezeket kombinálhatják más adatokkal is. Az Elfogadás gombra kattintással hozzájárulsz mindezekhez. A hozzájárulásod tartalmát a További lehetőségek gomb alatt állíthatod be. Adatkezelési Nyilatkozat