Arra gondoltam, röviden leírom a helyzetemet azoknak, Akik az elvárások miatt elégedetlenek, boldogtalanok és frusztráltak, mert nem azt az utat járják, ami nekik elrendeltetett.
Én azt hiszem, elsőként el kell jutnunk arra a pontra, amikor szeretnénk felismerni, mi okozza a boldogtalanságunkat és megnézni, hogy mi az az út, amit boldogságunkban járhatunk. Mert az az út, a mi egyedi utunk! Saját képességeink, tudásunk ismeretében járjuk, tudatosan éljük meg a bennünk rejlő Teremtő erőnket és nem mások elvárásainak felelünk meg.
Én már évek óta keresem és kutatom, mik azok a tulajdonságok, amiket árnyék-én tulajdonságoknak nevezünk, amik miatt az életem feszülten, boldogtalanul és kishitűségben élem. Az évek óta tartó „belső munka” hatására egyre közelebb kerülök a lényeghez, önmagam valóságához. Ahogy rétegről rétegre tisztulok, úgy látok rá és oldom le kölcsönvett szerepeim, amik boldogtalanságom okozói. Eljutottam egy pontig, ahonnan már egyedül nem tudtam továbblépni, vagy inkább abba a mélységbe lépni és látni, ami az eredője élettagadásomnak.
Felkerestelek, hogy tudatom tágabb síkján, magas rezgésszinten láthassam meg az önmagamban rejlő titkot.
Köszönöm a segítséget! Kisimultam, lenyugodtam.
Jó érzés és megnyugtató, biztonságot és hitet adó, hogy az Isteni utamat követem, még ha az egóm ágált is ellene. Vagy inkább a bűntudat érzése volt frusztráltságom oka, hogy nem úgy élek, mint mások, mert nem felelek meg a megszokott viselkedésmintáknak, elvárásaiknak.
Végre tudatosult bennem, az nem hiba, hogy a szokványostól eltérő utat választottam! Felszabadultam, most olyan érzés, mintha az erőmet, a hitemet, az életbe vetett bizalmamat kaptam volna vissza!
Valójában már hasonló érzéseken átmentem, de ez most, adott készségi szintemen, nagyon mélyről az alapokat tettem helyére.
Olyannyira érzem magamban az erőt, a hitet, a bizalmat, a „minden rendben van”-t, hogy az eddigi Teremtő Önismeretes időszakom alatt ma először álltam ki a Párom előző felesége mellett. Páromat megkértem, hogy ne beszéljen csúnyán róla, mert nem ezt érdemli.
Ezen meglepődtem jómagam is, hiszen eddig mindenhova elkívántam, nemhogy együttérző lettem volna vele! Igen, ahogy a magam egyediségét átéreztem, megértettem, elfogadtam a jelen életemet és minden eddigi döntésemet, úgy lettem toleráns, elfogadó, empatikus vele is.
Óriási erő nyílt meg, felszabadultság, szabadság és életöröm, amivel csodákra leszek képes, tudom!
Én azt hiszem, elsőként el kell jutnunk arra a pontra, amikor szeretnénk felismerni, mi okozza a boldogtalanságunkat és megnézni, hogy mi az az út, amit boldogságunkban járhatunk. Mert az az út, a mi egyedi utunk! Saját képességeink, tudásunk ismeretében járjuk, tudatosan éljük meg a bennünk rejlő Teremtő erőnket és nem mások elvárásainak felelünk meg.
Én már évek óta keresem és kutatom, mik azok a tulajdonságok, amiket árnyék-én tulajdonságoknak nevezünk, amik miatt az életem feszülten, boldogtalanul és kishitűségben élem. Az évek óta tartó „belső munka” hatására egyre közelebb kerülök a lényeghez, önmagam valóságához. Ahogy rétegről rétegre tisztulok, úgy látok rá és oldom le kölcsönvett szerepeim, amik boldogtalanságom okozói. Eljutottam egy pontig, ahonnan már egyedül nem tudtam továbblépni, vagy inkább abba a mélységbe lépni és látni, ami az eredője élettagadásomnak.
Felkerestelek, hogy tudatom tágabb síkján, magas rezgésszinten láthassam meg az önmagamban rejlő titkot.
Köszönöm a segítséget! Kisimultam, lenyugodtam.
Jó érzés és megnyugtató, biztonságot és hitet adó, hogy az Isteni utamat követem, még ha az egóm ágált is ellene. Vagy inkább a bűntudat érzése volt frusztráltságom oka, hogy nem úgy élek, mint mások, mert nem felelek meg a megszokott viselkedésmintáknak, elvárásaiknak.
Végre tudatosult bennem, az nem hiba, hogy a szokványostól eltérő utat választottam! Felszabadultam, most olyan érzés, mintha az erőmet, a hitemet, az életbe vetett bizalmamat kaptam volna vissza!
Valójában már hasonló érzéseken átmentem, de ez most, adott készségi szintemen, nagyon mélyről az alapokat tettem helyére.
Olyannyira érzem magamban az erőt, a hitet, a bizalmat, a „minden rendben van”-t, hogy az eddigi Teremtő Önismeretes időszakom alatt ma először álltam ki a Párom előző felesége mellett. Páromat megkértem, hogy ne beszéljen csúnyán róla, mert nem ezt érdemli.
Ezen meglepődtem jómagam is, hiszen eddig mindenhova elkívántam, nemhogy együttérző lettem volna vele! Igen, ahogy a magam egyediségét átéreztem, megértettem, elfogadtam a jelen életemet és minden eddigi döntésemet, úgy lettem toleráns, elfogadó, empatikus vele is.
Óriási erő nyílt meg, felszabadultság, szabadság és életöröm, amivel csodákra leszek képes, tudom!